Oldal 54 [54]
OCR
52 " INFORMÁLIS GYAKORLATOK ban az érintettek számára eszközöket biztosított ahhoz, hogy az elnyomás éveiben , domesztikálják" a totalitárius államot." A 20. századi szovjet politikai diktatúra mindennapjainak története (history of everyday life) az 1980-as évektől közismert és gyakran kutatott téma, amelyet a nemzetközi társadalomtörténeti szakirodalom kitüntetett figyelemmel kezel.''® Az utóbbi évtizedekben — a nemzetközi tendenciáknak megfelelően — a magyarországi történeti kutatásban is egyre nagyobb figyelem irányul az 1945 utáni államszocialista rendszer mikroszintű hatásainak vizsgálatára, ezen belül különösen az állam mint külső hatalom és a lokális közösségek, társadalmi csoportok között kialakult találkozási helyzetek, interakciók és érdekkonfliktusok problémájának elemzésére." Ezek a kutatások rendszerint a , megélt", szubjektív történeti tapasztalatokat állítják előtérbe, és gyakran visszatérő kérdésük, hogy a történelem hétköznapi szereplői (a , kisemberek", az „ätlagpolgärok”) hogyan viszonyultak a diktatórikus állam céljaihoz, azaz miként vettek részt, vagy, épp ellenkezőleg, miként lehetetlenítették el az 1945 utáni politikai, gazdasági, társadalmi rendszer kiépítését és annak gyakorlati működését. A totalitárius és autoriter politikai rendszerekkel foglalkozó kortárs történeti kutatásokban ennek megfelelően különösen gazdag hagyománya van a társadalmi attitűdök - ezen belül különösen a hétköznapi ellenállás (lopás, munkalassítás, szabotázs, feketemunka), valamint a konspiratív állampolgári cselekvések (kémkedés, megfigyelés, besúgás, feljelentés, aktív részével, gazdasági túlteljesítés, kollaboráció!?") — tudományos vizsgálatának. A magyar kutatók közül Horváth Sándor részben e kutatások módszertani, episztemológiai problémáira reflektálva arra hívja fel a figyelmet, hogy az ellenälläs/együttmüködes fogalmäval operälö jelenkortörteneti vizsgälatok — amelyek a társadalmat két, egymással szemben álló szerepelőre (, cinkosok"-ra és ,áldozatok"-ra) osztják — az ällamszocializmus totalitärius értelmezési paradigmáját maradéktalanul mindmáig nem tudták meghaladni." 17 Fitzpatrick 1996. 118 Lüdtke 2016; Hessler 2004; Davies — Harris 2005; Fitzpatrick 1999; Boym 1994. 119 A téma magyarországi feldolgozása kapcsán lásd például: Horváth 2004, 2008, 2009; Ispán 2014; Majtényi 2005; Ö. Kovács 2012; Tóth 2010; Valuch 2006, 2013. A szovjet politikai diktatúra intézményesítését elősegítő hétköznapi praxisok (kémkedés, megfigyelés, feljelentés, besúgás) az 1990-es évek második felétől a nemzetközi társadalom- és politikatörténeti kutatások egyik leginkább kutatott témája volt (lásd például: Fitzpatrick 1996; Fitzpatrick — Gellately 1997; Frommer 2005; Gross 1984). Az elmült években Magyarországon is számos mérvadó kutatás foglalkozott például az állambiztonsági iratok történettudományi feldolgozásának módszertani kérdéseivel, a hivatalos titkosszolgálati szervek és a különféle hálózati aktorok [tartótisztek, ügynökök, , beszervezett" személyek) tevékenységével, valamint az állambiztonsági múlt emlékezetének problematikájával. (A teljesség igénye nélkül például: Farkas 2006; Gyarmati — Palasik 2012; Horváth 2014; Rainer 2008, 2011.) Horváth 2006: 19. A jogos kritikai észrevételek ellenére a , hétköznapi ellenállás" kifejezés — megközelítésem szerint - jól használható leíró kategória, bizonyos fogalmi megszorítások 12! o 12
