Seite 45 [45]
OCR
BEVEZETÉS " 43 A másik irányzat az ún. strukturalista paradigma. Ennek egyik fontos előzménye Wallerstein világrendszer-modellje volt." Ebben a szerző — amint az köztudott — megkülönböztette a gazdaságilag fejlett centrum- vagy magterületeket (vagyis a nagy innovációs képességű, magas termelési kapacitással és jövedelmi szinttel rendelkező földrajzi térségeket) az elmaradottabb, periférikus régióktól (azoktól a területektől tehát, ahol a bérek, a termelékenység, a gazdasági aktivitás, a technológiai tudás fejlettsége alacsony). Ebből a perspektívából a formális és informális gazdaságok kapcsolatát — ugyanúgy, ahogyan a centrum- és perifériaterületek közötti interakciókat — szerkezetileg konstituálódó függőségi viszonyok jellemzik. A strukturalista érvelés szerint az informális gazdaság a kapitalizmus / kapitalista fejlődés immanens természetéből fakad: a gazdaságilag alárendelt kis cégek és vállalkozások ugyanis informális eszközökkel próbálják csökkenteni a munkaerő és termelés költségeit, illetve ezzel reagálnak a gazdaság állami szabályozására (nevezetesen a magas adókra és szociális törvényekre), valamint a globális versenyre." A gazdag formális szektor — aszimmetrikus cserék és gazdasági tranzakciók révén — azonban elvonja, kinyeri az informálisan előállított tőkét ezekből a vállalkozásokból, ami a globális egyenlőtlenségek rendszerének intézményesítéséhez vezet. A munkaerő és a tőke közötti kizsákmányoló, egyenlőtlen gazdasági cserekapcsolatok ily módon tehát fenntartják az informális gazdasági stratégiák és hálózatok stabilitását." Az előző két megközelítéstől eltér a jogi megközelítésmód. Ennek egyik legismertebb képviselője egy dél-amerikai közgazdász, De Soto volt, aki 1982 és 1985 között Limában (Peruban) az utcai és piaci kiskereskedők, valamint az illegális földfoglaló családok túlélési stratégiáit vizsgálta." E kutatási tapasztalatok alapján a szerző és az irányzat követői" amellett foglaltak állást, hogy az informális gazdasági tevékenységek lényegüket tekintve nem mások, mint a merkantilista, túlszabályozó állam politikájára adott társadalmi válaszok: a szegényeket a hivatalos törvények (például a tulajdonjogi szabályok, a magas adók), valamint az intézményes eljárások (például a vállalkozás regisztrációjának követelményei, a bürokrácia és a hivatali korrupció) kizárják a formális gazdaságból. Mindez De Soto érvelése szerint szükségszerűen egy informális, törvényen kívüli rendszer lextralegal system) kialakulásához vezet. Az adott csoportok számára — ahogyan a szerző fogalmaz - az , egyetlen alternatíva az, hogy a hivatalos törvényen kívül élnek és dolgoznak, illetve a saját informálisan kötelező érvényű megállapodásaikat alkalmazzák vagyonuk védelme és mozgósítása érdekében. "3 Godfrey 2011: 245. Chen 2007: 7; 2012. 5; Boels 2016: 38; Moser 1978; Leonard 1998. > Godfrey 2011: 246. 7° De Soto 1989. 77 Lásd például: Nwabuzor 2005; Johnson —- Kaufmann — Zoido-Lobaton 1998; Dyer — Mortensen 2005.
