OCR
40 " INFORMÁLIS GYAKORLATOK történeti múlt retrospektív (utólagos) elbeszélései — a szelekció, a felejtés", az inkonzisztens események koherens narratívaként történő előállítása és annak szubjektív át- és újraértelmezése révén — képlékenyek, szituatívak. Más szóval a mindenkori kijelentésaktus időhorizontjának jellegzetességeit hordozzák magukon. A személyes, közvetlen tapasztalaton alapuló emlékezet ezért nem elsősorban a faktikus (, tényszerű") múltbeli eseményeket, hanem mindössze a , jelen lévő múlt"-at? eleveníti fel, aminek a kereteit részben az elbeszélő egyedi, partikuláris (korlátozott érvényességű) egzisztenciális pozíciója, részben pedig a társadalmilag meghatározott sémák, narratív/ kognitív struktúrákő jelölik ki. Ahogyan Gyáni Gábor fogalmaz: , A felidézett események valószerűségét, hihetőségüket így nem a múlt tényleges eseményeihez fűződő egyébként is ellenőrizhetetlen vagy csak igen nehezen ellenőrizhető viszonyuk, hanem a történet szempontjából adott relevanciájuk biztosítja. S mivel a narratív struktúrában megnyilvánuló emlékezés eleve retrospektív jellegű, valójában nem a múlt szintén narratív módon feldolgozott tapasztalatát, hanem a jelen perspektívájából feltáruló múltat beszéljük el."" Elfogadva a múlt társadalmi konstrukciójáról szóló megfigyeléseket, az oral historyval gyűjtött, élőszóval elmondott történetek forrásértékével öszszefüggésben Daniel Bertaux álláspontjával értek egyet. A francia szociológus abszurdnak nevezte azt a szélsőséges tärsadalomtudomänyi — eredetileg a posztmodern irodalom- és a nyelvelmélet, valamint a pszichológia hatására az 1980-as években kialakult — konstruktivista (, antirealista") paradigmát, amely szerint az élettörténeti és narratív elbeszélések kizárólag az aktuális jelenről tudósító diskurzív produktumok lennének. S mint ilyenek nélkülöznek minden külső (szociális-történeti) , valóság"-ra történő vonatkozást. Ahogyan Daniel Bertaux fogalmaz: , El tudom a konstruktivista nézetet fogadni, amennyiben az vállalja azt a kettős posztulátumot, hogy van egy valóság skívül-, amely függetlenül létezik az én vagy a te felfogásodtól, és hogy ez a valóság legalább részben megfigyelhető, megismerhető a kutatáson keresztül, és beszélhetünk róla. El tudom és el is fogom fogadni, hogy a kint lévő valóság éppúgy jelekből és szubjektív jelentésekből épül fel, mint ahogy az anyagi vagy strukturális valóságok, mint például az intézmények, a termelési viszonyok, az osztályviszonyok, a kialakult hatalmi viszonyok, normák, projektek és hasonlók. El tudom fogadni, hogy nemcsak egy megfigyelője vagyok, hanem résztvevője is ennek a változó valóságnak. De ha azt állítod kutatásával kapcsolatos eredményekről és vizsgálati problémákról jó áttekintést ad Olick — Robbins 1999. Az , emlékezet" és a , felejtés" aktusát nem passzív, hanem egymással dialektikus kapcsolatban álló, kifejezetten aktív — tehát politikai-hatalmi célokkal is rendelkező — kulturális gyakorlatként közelíti meg több szerző is. Lásd Fabian 2003; Nora 2009; Ricoeur, 1999. 59 Koselleck 2003: 407. 6° Burke 2001; Halbwachs 2018. 61 Gyäni 2000: 113. (Kiemelés — B. S.) 6 Bertaux 2003: 47-48.