Oldal 41 [41]
OCR
BEVEZETÉS " 39 közben gondoltak, és azt, hogy milyen motivációkkal, intenciókkal, aspirációkkal rendelkeztek) nem tudja megragadni. Ily módon a levéltári szövegben rögzített , hazugság" és az azon túli Ítörténeti) , valóság", más szóval az egyéni magatartásokban megmutatkozó , látszat" és az adott ágensek , voltaképpeni", eredeti szándéka közötti diszkrepanciák vizsgálatához az említett forráscsoportok önmagukban nem elégségesek. A szovjet politikai diktatúra hétköznapi működésének vizsgálata során ezért kitüntetett figyelmet fordítottam az oral history"! segítségével feltárható történeti összefüggésekre: az átlagemberek, az adott korban élő szemtanúk" szubjektív történeti tapasztalataira és élményeire, illetve azt azokat artikuláló szóbeli elbeszélések, diszurzusok antropológiai elemzésére. Ennek érdekében az egykori kollektív gazdaság alkalmazottai közül 2007 és 2012 között összesen 35 fővel (22 férfi, 13 nő) készítettem narratív élettörténeti és — a kutatás bizonyos részproblémáit alaposabban kibontó — vezérfonal-interjút." A megkeresett személyek és interjúalanyok az adott intézmény belső szervezeti hierarchiájának különböző szegmenseihez (pärtés kolhozvezetőségi tagok, adminisztratív személyzet, szakmunkások, ipari bérmunkások, agrártermelők) és a helyi társadalom eltérő életkorú, nemű, státuszú csoportjaihoz tartoztak. A narratív szövegbázis elemzésével összefüggésben meg kell jegyeznünk, hogy ezek az alternatív - a levéltári forrásokat kiegészítő — szóbeli történelmi elbeszélések, egyéni élettörténeti narratívák szintén számos elméleti és kutatásmetodológiai dilemmát vethetnek fel, amelyek között a hitelesség problémája (az államszocialista korszak hivatalos irattermelési gyakorlatához hasonlóan) szintén meghatározó elemnek tűnik. A retrospektív legyéni vagy kollektív) emlékezettel kapcsolatos kutatások?" például egyértelműen rávilágítanak arra az összefüggésre, hogy a 54 Az oral historynak két különböző értelmezése létezik. Az egyik az adott fogalom alatt a történeti múlt specifikus forrásait, dokumentumtípusait (személyes naplókat, szóbeli közléseket, memoárokat, leveleket, élettörténeti elbeszéléseket) és azok alkalmazását érti, amelyek segítségével egy alternatív — a kanonizált történettudományi diskurzusokból nem megismerhető - múltkép tárható fel. A másik megközelítés szerint az oral history nem egy sajátos forrástípus, hanem a történeti adatfeltárás és -gyűjtés (az interjúkészítés és a múlt megismerésének) konkrét módja, vagyis a múltra irányuló kutatás sajátos módszere. (Gyäni 2000: 128-144.; Horväth 2011, Udvarnoky 2007: 28-29.) 55 A történeti tanúságtétel gesztusára Dulong definícióját alkalmazom, aki szerint a , tanúsägtetel [temoignage] egy - az elmesélt eseményben való jelenlét révén igazolt — elbeszélés". A történeti tanúságtétel ismeretelméleti státuszát tekintve megközelítésemben nem különbözik a levéltári forrásoktól, hiszen mindkettőben keverednek külső referenciális, azaz a faktikus , valóság"-ra vonatkozó jelentések és a fiktív, imaginárius elemek. Dulong meghatározását idézi K. Horváth 1998: 297. 56 Az élettörténeti és strukturált mélyinterjú (vagy vezérfonal-interjú) módszertanához lásd Rosenthal 2004; Hatch - Wisniewski 1995; Legard — Keegan — Ward 2003. 57 Assmann 2003, 2013; Halbwachs 2018. A társadalmi és egyéni emlékezet szociológiai
