Seite 40 [40]
OCR
38 " INFORMÁLIS GYAKORLATOK Ahova, érted, elmentem, már hogy eláruljak neked ilyen dógot, lementem a konzervgyárba például ellenőrizni, Lenci bácsi, az igazgató küldött nekem egy zsák cukrot. Nem is kértem. Vagy bármit... a téglagyárba... tégla kelletett, nem vót ilyen, hogy nem, érted. És akkor azt mondják nekem, hogy Bálint — mondja nekem az elnök — meghalt szegény Sanyi, azt mondja, te leszel az első helyettes. Jaj, mondom, elnök elvtárs, én nem leszek! [Nevet] Hat figyelj, a fizetésem vot 120 rubel az irodán, az nem sok vót, Bara Endrének, az elnöknek vót 380 már akkor, de az ellen6rzének meg annyi fizetésének kelletett lenni, mint a kolhozelnöknek. Tehát a 120-hoz még, amit bent kerestem én, írtam hozzá még 160-at, három nap hetente kint jártam, érted. És akkor ű se szólt semmit, mert ha háromszáznyócvan, akkor háromszáznyócvan. És akkor még csencseltem, meg minden, jól ment a dolog, érted. Én vótam... atyaisten vótam akkor a kolhozba már Bara után, érted. Az elnök azt mondta, hogy akarsz, nem akarsz, de te leszel, azt mondja, már nem mehetsz ellenőrizni. Már nem fogol kint, azt mondja, járkálni. (Nevet/ Hát olyan rosszul esett ember /nevet], már csak azt nem mondta ki, hogy magamat ellenőrizzem. /Nevet/ Azt mondja, kit ajánlsz magad helyett? Hát mondtam neki, ha nagyon muszáj lemondani, akkor én javaslom Kiss Lacit. Laci a mai napig is áld éngemet. Utána vett autót ű is, na, érted mirűl van szó?"?? Az elmondottak tükrében tehát az , együttműködés", , ellenállás", , jutalmazás" és , büntetés" kategóriái olyan kontextusrelatív cselekvéseket jelölő fogalmak, amelyeknek a korabeli referenciális jelentését csupán a konkrét helyzetek és az érintett aktorok tényleges (, valódi") céljai ismeretében tudnánk adekvát módon tanulmányozni. A rendelkezésre álló történeti források többsége — példának okáért a kötetben felhasznált kolhozvezetőségi jegyzőkönyvek - ennek leírására azonban nem vagy csak nagyon ritkán alkalmasak. Ugyanis azok a történelem hétköznapi szereplőinek intencionális alapbeállítódására (a cselekedeteket irányító szándékokra) vonatkozóan csak elvétve tartalmaznak információkat. Be kell látnunk, hogy a kötetben felhasznált levéltári dokumentumok többsége elsősorban mindössze annak a kérdésnek a tanulmányozására alkalmas, hogy az államszocialista korszakban a helyi társadalom tagjai mit csináltak: a kolhozmunkások miként, mikor loptak vagy hagyták el a munkahelyüket, vagy épp ellenkezőleg, hogyan árultak be valakit, milyen módon teljesítették túl a munkanormát, védték meg a ,kolhozvagyont” és igy tovabb. Ez a jelenségszintű — az adott dokumentumok műfaji és egyéb formai-tartalmi jellegzetességeiből adódóan korlátozott — leírás azonban a cselekvések mögött álló poliszémikus, sokféle értelmezési lehetőséget magába rejtő jelentéseket (tehát például azt, amit a társadalmi cselekvők az adott aktusok 53 B.2., magyar férfi, Csatóerdő.
