Oldal 39 [39]
OCR
BEVEZETÉS " 37 A helyzetet ráadásul tovább bonyolítja, hogy nem csupán a helyi lakosság hétköznapi magatartása, de általában az állam fegyelmezési/jutalmazási technikái hátterében álló többértelműségek, szerepjátékok, ellentmondásos szemantikai jelentésmozzanatok sem rekonstruálhatók teljes mértékben, illetve maradéktalanul. Ugyanaz a hatalmi értékelési forma ugyanis — kontextustól függően -— egyszerre betölthette elvileg akár a szankció vagy épp ellenkezőleg, a jutalmazás, az elismerés funkcióját is. Például az államszocializmusban egy kolhozi alkalmazott magasabb pozícióra történő kinevezése - az érintett személy nézőpontjából - bizonyos szituációkban egyet jelentett a munkahelyi lefokozással, amennyiben az új pozíció a hiánygazdaság éveiben nem növelte, hanem épp ellenkezőleg, korlátozta a kinevezett egyén jóval jelentékenyebb korábbi informális gazdasági, társadalmi jövedelmeit és erőforrásait. Jó példa erre annak a csatóerdői férfinak az esete, aki a kolhozon belüli munkahelyi előléptetését — 1975-ig a kollektív tulajdon védelmét hivatott ún. Népi Ellenőrző Bizottság elnöke volt, ezt követően pedig a gazdaság főkönyvelőjének első számú helyettesévé nevezték ki — saját informális hálózati pozíciójának és kedvező jövedelmi viszonyainak romlásaként, beszűkítéseként mesélte el. Munkahelyi karrierjének, státuszváltásának mozzanatára az említett személy a következőképpen emlékezett vissza: , Nekem nagyon jó dógom vót ellenőrző bizottsági elnöknek lenni. Könyvelő is vótam, második helyettes, ezért egy héten három napot bent dógoztam az irodán, és három napot meg kint a szabadba. Jártam ellenőrizni, ahonnan tudtam, én is ezt-azt elcsóreltem /nevet/, hát ezzel ment a dolog. között meglévő horizontális bizalmi, szolidaritási és reciprocitási kapcsolatok nem csupán felülírták a vertikális (az állam és az egyének között meglévő) hierarchikus hatalmi viszonyokat, de egyszersmind - az állam törvényeinek való látszólagos megfelelés, azaz a mimikri, a szerepjáték eszközeivel - teljes mértékben el is lehetetlenítették a formális intézményeket és azok - a konkrét esetben: a kollektív (,, népi") tulajdon védelmével megbízott ún. Népi Ellenőrző Bizottság — hatékony működését: , Elhoztam a kolhozból 10 azbesztcsövet, közben a kolhozelnök feleségésének is vittem. Mondom) fasza, ha neki viszek, magamnak is viszek. Az elnök amikor megtudta, szólt K. Lacinak, mert akkor ő vót az ellenőrző bizottság elnöke. Lacinak el kellett jönni ide, és elvinni tőlem. Számold, én szabadságon vótam, Lacinak mi kellemetlen vót az. Azt mondja nekem, figyeld, itt elviszem a csövet az utcán, a kerten meg hozom neked viszsza... [Nevet] Így vót, kérdezd meg tülle. Amikor hozta visszafele, tett hozzá még négyet. Amikor idejött, majdnem sírt Laci, mert hát együtt dógoztunk, meg minden. Azt mondja, hát nekemis oda kellett vóna nála menni, ha éngem küld érted. Ide állítottak traktorral, munkásokkal, baszd meg... Hát mi szégyen vót az itt a szomszédoktul nekem. Azt mondja csitt, hallgass, ne tudjon senki semmit, azt mondja Laci. Rám kacsintott, na, azt mondja hangosan: mennyiért adod azt a csövet? Direkt hangolt, hogy a szomszédok hallják, és ne tudják meg, hogy neki hivatalból kell azokat elvinni. Felpakolták, itt vótak a csövek hátul letéve, el vót az dugva, lejjebb. Azt mondja, legyél ott a kertbe, mindjárt hozom, és Laci az utcán elvitte, de a kerten hátul nem sokára vissza is hozta." (B.2., magyar férfi, Csatóerdő.)
