Oldal 37 [37]
OCR
BEVEZETÉS " 35 és ügyviteli feladatokat, vagyis az adott intézmény gyakorlati működésével kapcsolatos hétköznapi kérdéseket vitatták meg. E vezetőségi ülések dokumentálását, jegyzőkönyvezését bár a törvény előírta, az azokban szereplő adattartalmakat: az ülésen elhangzott felszólalásokról, előterjesztésekről, vitás kérdésekről, ügyekről készült szó szerinti leiratokat nem kellett azonnal továbbítani a magasabb szintű (járási, megyei) államigazgatási vagy egyéb szervek felé. A jegyzőkönyvek vezetésére a központi adminisztráció által rendszeresített, nyomdai úton előállított nyomtatványokat - tehát magukat a vezetőségi ülésekről szóló , köteteket" — a tárgyév végén a kolhoz adattárában archíválták. Ezt követően pedig — néhány év múlva - a járási közigazgatás központi levéltárának iratállományába kerültek. Habár a kolhozvezetőségi elit az említett dokumentumokat minden bizonnyal egy lehetséges (, hipotetikusan" előrevetített) ellenőrzés kockázatával számolva készítette el. Mégis — a levéltári tapasztalataim alapján — azok konkrét adattartalmát a központi szervek a gyakorlatban nem, vagy csak nagyon ritkán ellenőrizték. Az adott jegyzőkönyvekben ugyanis többnyire olyan ügyviteli kérdések és kisebb léptékű szabálysértések találhatók (pl. a kolhozmunkások nem akartak dolgozni, begyűjtötték a füvet a , kolhozmező" -ről, zöldséget, tojást loptak bizonyos üzemegységekből), amelyeknek a kezelése vagy megoldása elsősorban az említett lokális intézmény, azaz a csatóerdői kollektív gazdaság illetékességi körébe tartozott. Ezek alapján nem tűnik valószínűnek, hogy a kolhozvezetőségi jegyzőkönyvek meghamisítását bármilyen külső (regulatív ideológiai-politikai) körülmény motiválta volna. Így azok hitelességében — szemben pl. a központi gazdasági tervosztálynak leadott termelési jelentésekkel, gazdaságstatisztikai kimutatásokkal vagy a kolhozelnök által elmondott éves közgyűlési beszámolókkal — nincs okunk kételkedni. A korszak levéltári forrásai kapcsán ugyanakkor felmerül egy másik, a (történeti) megismerés részlegességének, korlátozottságának" tudatosítására alkalmas további kérdés is. Az államszocialista korszakkal foglalkozó kutatások hívják fel arra a figyelmet, hogy a korabeli (pártállami) ideológia hipernormativitása, azaz az egyén megfigyelése és nyilvános cselekvéseinek kiterjedt állami ellenőrzése, felügyelete az állampolgárokat nemritkán színlelt, disszimulatív magatartásformák kialakítására késztette." Gail Kligman a ceausescui Románia népesedés- és testpolitikája, a demográfiai reprodukció állami szabályozása (az abortuszellenes törvények és propaganda) kapcsán mutatja be részleteiben is ezt a jelenséget. Állítása szerint az 1960-as évektől az orvosok, a statisztikusok, a demográfusok tudatosan meghamisították az orvosi diagnózisokat, a születési és halálozási statisztikákat és a hivatalos nyilvántartásokat annak # Clifford 1999. 18 Kligman - Verdery 2011; Kligman 1998; Scott 1996; Verdery 1993: 193.; Kharkhordin 1999.
