Oldal 31 [31]
OCR
BEVEZETÉS " 29 Az 1980-as években a településcsoport dinamikus fejlődése, modernizációja, az új agrártechnológiák és munkaszervezeti formák bevezetése, ° valamint a lakosság korszerű, fejlett életkörülményei révén a , Béke" Agrárcég Kolhoz országos hírnévre tett szert. A gazdaság ingatlanainak, osztatlan alapjainak összértéke az 1980-as évek elején 30 millió 500 ezer rubel volt, ?! forgótőkéje elérte a 20 millió rubelt, nettó jövedelme pedig évenként 4 millió rubelt tett ki? amiből a kolhoz területéhez tartozó falvakban számos infrastrukturális fejlesztést — az 1960-as és az 1980-as években például többek között hét ipari üzem, öt iskola, négy óvoda, négy kultúrház, egy zeneiskola, egy modern közösségi szolgáltató ház, egy vidámpark, egy sportkomplexum és egy falumúzeum felépítését — hajtották végre. Ezeknek a fejlesztéseknek köszönhetően a szovjet politikai propaganda a települést egyfajta , kirakatfaluként” expondlta,** azaz a modern ipari termelés, a szocialista életforma, az általános jólét, összefoglalóan: a megvalósult utópia tereként jelenítette meg. Az 1990-es években a vidék legnagyobb foglalkoztatójának, a kolhoz ipari és mezőgazdasági üzemeinek, termelési egységeinek a fokozatos vissza- és leépülését követően a helyben élő lakosság nagy része új, alternatív gazdasági stratégia (csempészet, határ menti feketekereskedelem, nemzetközi munkaerő-migráció stb.) kialakítására kényszerült, amelynek kedvezett az adott települések specifikus, határ közeli földrajzi fekvése. A településcsoport etnikai szerkezete a 2001-es — utolsó hivatalos ukrajnai — népszámlálási adatok alapján látszólag egységes képet mutatott: az összlakosság (5122 fő) abszolút többsége, azaz 96,490-a (4942 fő) magyarnak vallotta magát, míg az ukrán és roma népesség együttes aránya (a megyei 30 A csatóerdői kolhozban a mezőgazdaság olyan munkaintenzív és veszteségesen működő területein, mint pl. a dohány- és a cukorrépa-termesztés, már a hatvanas évek második felében kísérletet tettek a kollektív tulajdon és az egyéni magángazdálkodás ötvözésére. A faluban viszonylag hamar bevezették például az ún. , feles" dohány- és répatermesztést: a helyi kolhoz 1967-ben hét, 1968-ban tizenkilenc, 1969-ben pedig már több mint kétszáz családdal kötött szerződést különféle növénykultúrák részes művelésben történő termesztésére (NKHLR 1968a: 10.). Ennek a kvázipiaci termelési modellnek a lényeges eleme volt, hogy a leszerződött családok — a korabeli, központilag szabályozott bér- és jövedelemszerzési gyakorlattól eltérően — nem a ledolgozott munkanapok, illetve munkaegységek, hanem a tradicionális, családi üzemszervezet segítségével előállított dohány és cukorrépa mennyisége és minősége alapján kapták meg fizetésüket. 3 NKHLR 1980: 3. 32 A munka vörös... 1988: 6. 33 Fedinec 2008: 268.
