Oldal 28 [28]
OCR
26 " INFORMÁLIS GYAKORLATOK ország"-ával") szemben, ami nemritkán egyetlen lokális közösségen belül is hibrid identitäsalakzatokat és/vagy társadalmi-politikai tereket hozhat létre.?" A kutatás szűkebb területe öt vidéki, falusi településre (Darnó, Mikószeg, Csatóerdő, Bodnya, Vápahát) terjed ki, ! amelyek a terepmunkäm idejen - földrajzi elhelyezkedésüket tekintve — Kárpátalja Nagyszőlősi járásához tartoztak (lásd 2. kép). E — gazdaság- és társadalomtörténetileg szorosan összekapcsolódó - falvak közül a településcsoport adminisztratív központjában (Csatóerdőn) végeztem a legtöbb terepmunkát és készítettem a legtöbb interjút; az elmúlt években ezt az anyagot a szomszédos településeken is kiegészítettem több tematikus interjúval, illetve szélesebb körű levéltári adatgyűjtéssel. A vizsgált településcsoporthoz tartozó falvak a középkorban keletkeztek; eredetük, a rendelkezésre álló történeti adatok alapján hozzávetőleg a 13-14. századig vezethető vissza.? Bár jogállásukat tekintve ezek a települések eltérő státusszal rendelkeznek (vannak közöttük jobbágyi és kisnemesi alapítású falvak), ám az elmúlt évszázadokban számos társadalmi, gazdasági és infrastrukturális kapcsolat fűzte őket össze. A vizsgált települések közül Csatóerdő 1958-től — a mikrorégióban található falvak adminisztratív-gazdasági összevonása miatt — négy másik település (Darnó, Mikószeg, Bodnya, Vápaháza) regionális központjává vált. Az öt településen az 1944-es szovjet hatalomváltást követően, különösen az 1960-es évek második felétől, a régió egyik legnagyobb gazdasági üzeme — a , Béke" Kolhoz — működött. 1 Brubaker 2006. 0 Erős — Kovály — Tátrai 2021. 21 Mivel az itt élő lakosság informális gazdasági stratégiáinak jelentős része az ukrán és magyar országhatár közötti fizikai-földrajzi mozgásra, mobilitásra, ingázásra épül, tehát azok alapvetően transzlokális szerkezeti felépítésűek, a kutatást — a több színterű etnográfia (multi-sited ethnography) módszertanát alkalmazva — kiterjesztettem két tovabbi, nem ukrajnai (magyarországi) településre is. E terephelyszínek, települések részletesebb bemutatására nem itt, hanem a konkrét esettanulmányokban (lasd 4.1.2. fejezet) térek ki. A multi-sited ethnography koncepciójáról lásd Marcus 1995; Falzon 2009. 2 Az ukrán közigazgatási reform keretében 2020 júliusától Kárpátalja korábbi területi-adminisztrativ felosztása megváltozott: a megye addigi 13 járása megszűnt, és 6 új járást (Beregszászi, Munkácsi, Ungvári, Rahói, Técsői, Huszti járás) hoztak létre. A Nagyszőlősi járás — az Ilosvai és a Munkácsi járás bizonyos részeivel együtt — a Beregszászi járás részévé vált, amely területét tekintve (1457 km?) a legkisebb az újonnan megalakított járások közül; lakossága összesen: 208 420 fő, 2 város (Beregszász és Nagyszőlős), 3 városi típusú település (Tiszaújlak, Bátyú és Királyháza) és 10 kistérség (ún. hromada) található a területén, amelyhez közigazgatásilag mintegy 100 falu tartozik. (Molnár 2021: 244—249.) 23 Szabó István szerint Csatóerdő a kisnemesi alapítású ugocsai települések legnagyobb és legjelentősebb tömbjébe tartozott, amely eredetileg 12 települést foglalt magába. A szerző a kompakt települescsoport kialakuläsät az 1260-1300 közötti idöszakra teszi. Az első írásos említés Csatóerdőről egy 1300-ban keletkezett oklevélből származik. (Szabó 1994: 77-78.)
