Oldal 156 [156]
OCR
IV. A BRAZIL I. VAGY REGI KOZTARSASAG geskedett, felkereste Portugália nagyvarosait, Coimbra-t és Portot is. Feleségét, Terézia Krisztinát a portói tartózkodás alatt, december 28-án érte a halál."" Portugáliából távozva 1890-91-ben Péter európai fürdőhelyeket keresett fel (Vichy, Baden-Baden). Ekkor már rossz egészségi állapotban volt. Cukorbetegség hatalmasodott el rajta, kedélyét megtörték az átélt drámai események. Végül 1891 októberében érkezett Párizsba, ahol néhány hét múlva, december 5-én tüdőgyulladásban maga is elhunyt. Haláláról részletesen megemlékezett a brazil sajtó, számos cikk jelent meg például az O Paiz—ban."" A császár és a császárné földi maradványai előbb Lisszabonba kerültek, a Braganca-k panteonjába (a Sáo Vicente de Fora templomba). Miután Brazíliában 1920-ban érvénytelenítették a császári család kitiltására vonatkozó rendeletet," 1921-ben a hamvakat átszállították az óceánon, és előbb a Rio de Janeiró-i régi katedrálisban (Igreja Nossa Senhora do Carmo da Antiga Sé), majd II. Péter születésének 100. évfordulóján, 1925 decemberében Petrópolis frissen felszentelt, bár teljesen még be nem fejezett, új nagytemplomában (Catedral de Sáo Pedro de Alcántara) helyezték el, a család kívánságával is összhangban." (Petrópolisban volt a császári család nyári rezidenciája, kedvenc tartózkodási helye.) A kapcsolódó eseményekre ünnepélyes keretek között, nagy nyilvánosság előtt került sor, a portugáliai és brazíliai helyszíneken egyaránt jelentős tömeg kísérte a koporsókat. A sajtó is komoly érdeklődést tanúsított, és terjedelmes képriportokat közölt a részletekről." A császári pár földi maradványainak hazatérése nemcsak monarchisták és republikánusok megbékélésére adott alkalmat, de a luzo-brazil barátság, testvériség szimbolikus pillanata, a luzo-atlanti politika sikere is volt egyben. Magyar vonatkozású érdekesség, hogy a brazil császári síremléket a budapesti lapokban megjelent több cikk is egy magyar szobrász, Alexander Finta (Finta Sándor, 1881-1958) alkotásaként említi."? A művész emigráns vándor“77 Amado Luiz CERVO - Jose Calvet de MAGALHÄES: Depois das Caravelas — As relacőes entre Portugal e o Brasil, 1808-2000, Lisboa, Instituto Camőes, 2000, 157. 178 O Paiz, no. 3510. (1891. december 6), no. 3511. (1891. december 7), no. 3512. (1891. december 8). 3179 Az 1920. szeptember 30-i 4.129. számú dekrétummal. 180 N. H. VIEIRA im. 136. 151 PI képriportok Rio de Janeirébél és Lisszabonbél, Fon-Fon, vol. 15. no. 3. (1921. januar 15.), 24. és no. 5. (1921. januär 29.), 15. Illetve O Malho, no. 1210. (1925. november 21.), 29. es no. 1213. (1925. december 12.), 29, 31. 182 Vö. például a Magyar ember a világban című cikk Az Est-ben (1933. december 2.), 15. A hasonló, rövidebb újságcikkek feltehetően a Kornis Gyula által közölt pályaképre mennek vissza, amit szerzője amerikai útjáról hazatérve, a Fintával való személyes találkozás nyomán írt. KORNIS Gyula: Magyar ember Amerikában című cikke eredetileg a Budapesti Hir
