Oldal 142 [142]
OCR
Ill. KET SZERKESZTO: A LUZO-BRAZIL ATLANTISZ MEGALMODO a portugallal, de az olasszal is). A luzofóbia légkörében ellenfelei"? ezért hamar rásütötték az entregizmus bélyegét, vagyis azt, ami a nacionalisták szemében a legnagyobb bűn volt, hogy megadja magát a külföldi érdekeknek, túlságosan sokat foglalkozik a portugál kolóniával, egyenesen idegen érdekek szócsöve a brazil sajtóban." Gyakori külföldi utazásaiba, illetve a hazaküldött, lelkesült tudósításaiba is belekötöttek, és kifogásolták túlzottnak vélt portugálbarátságát." Ezzel a kritikával egyébként nem egyedül őt illették a brazil szellemi és politikai élet szereplői közül. A Gil Blas nacionalistái például egy cikkben 18 nevet soroltak fel (köztük Joáo do Rio-ét is), azzal vádolva őket, hogy a portugálok céljait szolgálják: , Valóban, Brazíliában még a magas értelmiségi körökben is sok a zavarodott és rosszul tájékozott ember, akik nálunk a kezére játszanak a Brazíliát újra gyarmatosító luzitán politikának!" (A luzofilek és luzofóbok ellentétét a háború végén kiélezte a két ország közötti konföderáció ötlete, amelyről a luzo-brazil politika hívei kezdeményeztek közéleti vitát. Az Atlántida is teret szentelt a reális alapot valójában nélkülöző kérdésnek. Erről bővebben ld. VII.4.3. fejezet.) 1920-ban, mikor Joáo do Rio létrehozta (valóban, a portugál kolónia anyagi támogatásával) az A Pátria című lapot, a politikai elfogultság vádja csak újabb táptalajt kapott vele szemben, annak ellenére, hogy a szerkesztő — bár nem csatlakozott a nacionalistákhoz"" — számos alkalommal kifejezte hazafiságát, életműve jelentős része pedig köztudottan szülővárosa iránti rajongásáról szólt. Legkérlelhetetlenebb ellenfelei a sajtóban éppen író- és újságírótársai voltak, akik felszínes, sznob, társasági csevegésnek bélyegzett krónikái, a PallMall-Rio sorozat miatt is lecsaptak rá. Humberto de Campos például az O Imparcialban támadta meg kegyetlen paródia formájában, Pele-Mole Rio de Jodo Francisco Jodo címmel (szójáték a , bőr" és ,gyenge, lomha" kifejezésekkel). Aztán már mindenbe belekötöttek, gúnyolták csodálatát a gyönyörű fekvésű, de akkor még Rio de Janeiro külső, vidékies kerületének számító Ipanema 42 Az irodalomtörteneszek legädäzabb ellenfeleikent Humberto de Campost (1886-1934) és Antonio Torrest (1885-1934) nevezik meg. MAGALHAES JUNIOR i.m. 270-275., W. MARTINS im. 356., J. C. RODRIGUES i.m. xii-xiii. 443 Ez a vad olyannyira rögzült az irodalmi emlékezetben, hogy W. Martins nagy irodalomtörténetében még az 1970-es években is visszhangozta. , Joáo do Rio, arauto da colönia portuguesa [...]" jegyzi meg, W. MARTINS i.m. 179. 344 J. C. RODRIGUES i.m. XI. 45 —É certo, gue no Brazil existem numerosos brazileiros desorientados e pouco esclarecidos, mesmo nas altas camadas intellectuaes, que fazem aqui o jogo da politica lusitana de recolonizacao do Brazil” O ,,Primeiro de Janeiro” do Porto, Gil Blas, no. 93. (1920. november 15.), 5. 146 Vö. A. SARAIVA i.m. 83., 277.
