Seite 128 [128]
OCR
III. KÉT SZERKESZTŐ: A LUZO-BRAZIL ATLANTISZ MEGÁLMODÓ A szépíró Joáo do Rio újrafelfedezése az 1990-es évek végén városi krónikáin keresztül kezdődött, majd irodalmi műveinek kiadásával, fordításával, és brazíliai és külföldi elemzésével folytatódott. Összegyűjtött, főként szülővárosáról írott krónikái mellett hamarosan megjelentek új kiadásban novellái, színpadi művei is. Életművének recepciója azóta is főként irodalmi jellegű, viszont politikai programja és ezzel együtt a luzo-brazil vonatkozások máig kevesebb figyelmet kapnak. Az új Rio de Janeiro a századelőn még megíratlan könyv volt — fogalmaz Steve Sloan -, es Joäo do Rio lett az egyik leghitelesebb szerző, aki keresztül-kasul bejárva ezt a várost írásaiban részletesen elmesélte a tapasztalatait. A valóságot rögzítő krónika és a fikció határai elmosódtak szövegeiben. Nála a fláneur kíváncsisága modern szociológiai érzékenységgel párosult, az elitet sznob bámulattal, a nyomor világát borzongva, ugyanakkor részvéttel figyelte és ábrázolta. Joáo do Rio-t gyakran a szegénység, a nélkülözés világának a polgárt megbotránkoztató egzotikuma érdekli," hiszen közönsége, az elit , körök" számára a városi térben elkülönülten létező civilizálatlanság olyan ismeretlen valóság, amellyel a tényleges érintkezés kerülendő. Az Európára tekintő, civilizatórikus elhivatottsággal eltelt olvasó atyáskodva közelít saját szegényeihez, és importálja társadalmi előítéleteit is. Az író-újságíró azonban igyekszik tárgyszerűen, szociografikus hitelességgel ábrázolni, amit lát, például a külváros kínai ópiumbarlangjairól vagy az embertelen körülmények között dolgozó munkásokról szólva, akik a Guanabara-öböl apró szigetein mangánt és szenet rakodnak. Ugyanez a kíváncsiság hajtja és ugyanez a munkamódszer vezeti a városi kisegzisztenciák, a kisstílű szélhámosok közé, például a rongyszedők és guberálók társaságába, akik szakosodva dolgoznak, egyesek csak a tiszta rongyot 388 Bár a Folha de Sáo Paulo publicistája 2002-ben még úgy látta, J. do Rio teljesen ismeretlen a nagyközönség előtt. Marcelo Rubens PAIVA: Comentário: Duas histórias de taras, muitas surpresas, Folha de Säo Paulo Ilustrada (online) 08/08/2002 - 03h07 https://wwwl. folha.uol.com.br/folha/ilustrada/ult90u26341.shtml (letöltes 2008. mäjus 20.) 389 SLOAN i.m. 43. 390 Az író maga is hasznalja a kifejezést: ,O Rio tem também as suas pequenas profissdes exoticas, produto da miséria ligada as fabricas importantes, aos adelos, ao baixo comércio;” (Riónak megvannak a maga egzotikus kismestersegei is, melyek a fontos üzemekhez, a zsibärusokhoz, a siläny dolgok kereskedelméhez kötődő nyomor termékei;) Joáo do RIO: A Alma Encantadora das Ruas, Rio da Janeiro — Paris, H. Garnier, 1908. digitalizált formában hozzáférhető a Domínio Público — Biblioteca Virtual de Literatura adatbázisban. www.dominiopublico.gov.br (letöltes 2008. január 21.) 14.
