Seite 126 [126]
OCR
Ill. KET SZERKESZTO: A LUZO-BRAZIL ATLANTISZ MEGALMODO nyomon." Joao do Rio és az O Paiz az új rovat elindításával ugyanakkor elhalászott egy népszerű ötletet a rivális laptól, a Gazeta de Notíciastól, ahol 1907 és 1914 között, haláláig, Alberto Figueiredo Pimentel (1869-1914) Binóculo (Színházi látcső) címmel vezetett társasági krónika rovatot. Amennyire korábban a nagyváros, annak dinamikus fejlődése, hétköznapi élete érdekelte Rio-t, az 1910-es évek közepétől kezdve egyre inkább a nagyvilág hírei, személyiségei, sznob eseményei foglalkoztatták." 1916-ban egy másik hasonló témájú sorozatot is közölt Semana Elegante (kb. az elegáns közönség heti hírei) címmel a Revista da Semana-ban. 1918 márciusában két szerkesztőtárssal (Azevedo Amaral és Georgino Avelino) saját lapot indított, a Rio Journalt. Az újságírás és a társasági élet krónikái kézenfekvő kapcsolatot teremtettek a főváros politikai elitje és Joáo do Rio között. Bár nem foglalkozott politikai újságírással, személyes ismeretség fűzte köztársasági elnökökhöz (kedvence kétségtelenül Rodrigues Alves volt), miniszterekhez, szenátorokhoz, diplomatákhoz, Brazíliában és külföldön. „[...] lättam már közelről több uralkodót — a csodálatos XIII. Alfonzt Pauban; II. Vilmost családi körében Velencében; II. Emánuelt szomorúan mosolyogni Lisszabonban; V. Györgyöt evezős versenyeken -, beszélgettem én már olyan államférfiakkal, akik hatást gyakoroltak a világra" — írja Rio 1917-ben." A monarchiákhoz egyfajta sznob csodálattal vonzódott, annak ellenére, hogy többször kinyilvánította elkötelezett republikanizmusát.?? Művészetét ugyanakkor sosem rendelte alá a politikának, inkább a személyiség érdekelte, és ezzel is valamiféle hídszerepet töltött be az irodalmi élet és a nagyközönség között, valamint az írást fel tudta használni arra, hogy az egyszerű emberekkel és a társadalmi elittel egyaránt kommunikáljon." 378 Wilson Martins klasszikus munkájában ezt Rio elhibázott vállalkozásának tartja. Wilson MARTINS: História da Inteligéncia Brasileira, Vol. VI. (1915-1933), (3. kiad.) Sáo Paulo, Lao, 2001 [1978], 179. 379 Maite CONDE: Film and the Crénica: Documenting New Urban Experiences in Turn of the Century Rio de Janeiro, Luso-Brazilian Review, no. 42. (2005. dec.), 70. 380 Vö. méltatását az elnök tevékenységéről RIO: Pall-Mall... MCMXVII [1917], i.m. 398-402. 381 — [...] eu já vira de perto varios soberanos — o maravilhoso Affonso XIII, em Pau; Gilherme II, na sua familiaridade de Venezia; D. Manuel, sorrindo tristemente em Lisboa; Georges V, na regatas; — eu já conversara com estadistas gue impressionaram o mundo." RIO: No tempo... (1917), i.m. 101. 382. Ő írt nekrológot az O Paiz-ba II. Péter unokájáról, Lajos hercegről is, 1920. márciusi, Cannes-ban bekövetkezett halálakor. 383 Ld. például Bernardino Machado-ról szóló írását, RIO: No tempo... (1917), i.m. 81-90. 384 Steve SLOAN: Fragments, patterns, and modernization of the city trough the crénicas of Joao do Rio, Mester, no. 34. (2005), 36-38.
