Oldal 82 [82]
OCR
Ill. KET SZERKESZTO: A LUZO-BRAZIL ATLANTISZ MEGALMODO III.1.1. Családi háttér — republikánus, szabadkőműves elkötelezettség (Szabadkőműves kezdetek Portugáliában; kedvező körülmények a köztársaság éveiben; represszió a diktatúrák idején) Joáo de Barros édesanyja Mariana da Costa Guia de Barros (1838-1883), édesapja Afonso Ernesto Barros (1836-1927) volt, sikeres és vagyonos vállalkozó, a Figueira da Foz nevű portugál városka társadalmi életének meghatározó alakja. Szép karriert futott be a monarchia szolgálatában, diplomataként működött Brazíliában és Franciaországban. Az új nemesség soraiba emelkedett, mikor 1897-ben, gazdasági és társadalmi tevékenysége elismeréséül I. Károly királytól vikomti címet (Visconde da Marinha Grande) kapott. Annak ellenére, hogy az 1870-es évektől egyre szorosabban kötődött a hazájában folyamatosan erősödő republikanizmushoz és a szabadkőművességhez, címét a köztársaság idején is rendületlenül viselte mint egyfajta kitüntetést, érdemeivel szerzett elismerést. A portugál századvég egyre nyíltabban köztársasági középosztálya új morális és spirituális tartalmakat keresve rátalált a szabadkőműves eszmékre. Oliveira Margues az I. Portugál Köztársaságról szóló, klasszikussá vált történeti munkájában leírja, hogy Portugáliában 1907-ben 2733, 1913-ban 4341, 1926ban 3153 szabadkőművest tartottak számon. Bár a mozgalom taglétszáma sosem volt elsöprően nagy, kapcsolatrendszere átszőtte a társadalom szellemi és politikai elitjét, tagjai kitüntetett szerephez jutottak a köztársaság létrehozásában és vezetésében. A leghívebb atlantidák, a Revista Atlántida szerkesztői és közreműködői Portugáliában és Brazíliában egyaránt ehhez az értelmiségi, politikus-diplomata és vállalkozói középréteghez tartoztak. Barrost is ide kötötte családi háttere, neveltetése és pályája. Szabadkőműves kezdetek Portugáliában A szabadkőművesség a XVIII. század első harmadában jelent meg Portugáliában, külföldi, főként angol, francia, holland kereskedők közvetítésével és részvételével. Az inkvizíció egy feljelentés nyomán 1742-43-ban súlyos bün somos e do que devemos ser”: A causa luso-brasileira em Joäo de Barros, 1912-1922, PhD dolgozat, Lisboa, Universidade Nova de Lisboa, 2014. passim. 225 A. H. de OLIVEIRA MARQUES: A Primeira Republica Portuguesa, Lisboa, Livros Horizonte, 1980 [1971], 74-75. A témáról bővebben u.é.: Diciondrio da Maconaria Portuguesa, I-II. Lisboa, Delta, 1986. és u.6.: A Magonaria em Portugal, Lisboa, Ediçäo Gradiva, 1998.
