OCR
II. A REVISTA ATLÁNTIDA PROGRAMJA ÉS SZELLEMI KÖRNYEZETE zetközi megmutatkozási vágy egyébként nem volt új program, hiszen például már az 1870-es nagy író-nemzedék tagjai is szorgalmazták a külföldiekkel, főként a franciákkal való együttműködést, azzal a céllal, hogy a portugál nyelvű irodalmakat jobban megismertethessék a világgal. Meg is fogalmazták konkrét céljukat: kimozdítani a két portugál nyelvű nemzetet a korábbi elszigeteltségből mind kulturális, mind politikai téren, s a latin testvériség eszméjéhez kapcsolva, elsősorban , latin értékeiket" megmutatva ismertté tenni őket egymás és a művelt európai közönség előtt." A szerkesztési elvek módosulásának azonban egy nem várt, hátrányos következménye is lett. Hamarosan támadásokra adott okot. 1919 második felében a Revista Atlántida anyagi nehézségei miatt amúgy is létezése vége felé közeledett, szaporodtak a duplaszámok, és ritkult a megjelenés. A 44-45. számában a szerkesztőségnek röviden reagálnia kellett bizonyos kritikákra, melyek szerint a portugál szellemi életre nemzetietlen hatást (uma influencia desnacionalisadora) fejtene ki." Barros válaszcikkében egyrészt azzal hárította el ezt a vádat, hogy kritikusai túlértékelik a hatást, amit az Atlántida képes kifejteni a portugál szellemi életre. Mäsrészt azzal érvelt a nemzetietlenség ,gyermeteg és egyben veszélyes" vádjaival szemben, hogy a külföldi alkotókkal való együttműködés csakis előnyére válhat a portugál nyelvű kultúráknak. Végezetül — irja a szerkesztőségi üzenetben — nagy örömünkre szolgál, hogy bejelenthetjük, december elejétől az Atlántida párizsi székhellyel is rendelkezik, a Boulevard Montmartre 20. alatt, ahol lapigazgatónk, Graca Aranha mindennap megtalálható. Még egyszer köszönjük a közönségnek, olvasóinknak, szerzőinknek és munkatársainknak az elkötelezettséget ez iránt a folyóirat iránt, amely mindenekelőtt egy nagy és nemes cél szolgálatában áll: — a luzo-brazil közeledés ügyét szolgálja, a latin szellem halhatatlan védnöksége alatt." 28 Vö. Ferreira de BRITO: Projeccőes europeias de Antero de Quental, Revista Coloquio/ Letras, no. 123/124. (1992. január), 223-233. és Beatriz BERRINI: Brasil e Portugal: A Geracäo de 70, Porto, Campo das Letras, 2003, 45-53. 29 Az , Atlántida" című szerkesztőségi cikk tér ki a támadásokra, Atlántida, no. 44-45. (1919.h.n.), 3-4. 20 „Terminando, temos a grande prazer de anunciar que a » Atlantida” possue, desde o principio de Dezembro a sua sede em Paris, 20, Boulevard Monartre, onde o nosso director Graga Aranha todos os dias se encontra. E mais uma vez agradecemos ao püblico, aos nossos leitores, aos nossos colaboradores e cooperadores a sua dedicacäo por esta revista, que é, acima de tudo, a dedicaçäo por uma grande e nobre causa: — a causa de aproximagäo luso-brazileira, sob a égide imortal do espirito latino.” U.o. 4.