Oldal 73 [73]
OCR
II.3. A Revista Atlántida programjának módosulása 1919 tavaszán: a kiterjesztett testvériség : 71 ciaországnak? Kétségtelenül. A szabadság és a demokrácia utóbbi előretörésében, ha nem is anyánk ő, de Múzsánk, ahogy egyébként testvér módjára inspirál minden más népet is. És ez éppen elég. A fiatal köztársaságok nagyon hasonló problémákkal küzdenek. Portugália számára elsődleges a francia inspiráció (az új rendszer jogi alapjának, politikai keretének kidolgozásában, az alkotmányozás folyamatában), míg Brazíliában a föderális szerkezetű Amerikai Egyesült Államok példája a meghatározó. Ugyanakkor a mindennapok gyakorlati teendőihez — sok egyéb mellett a laicizációt övező vitákban, a hadseregreformot vagy a republikánus nevelés?" elveit tekintve — Franciaország mind a portugál, mind a brazil értelmiség számára állandó referenciát jelent. Bár egyik államban sem megy zökkenőmentesen a köztársasági keretben való megújulás, hármójuk közül a legmélyebb válságba mégis Portugália kerül. Az Atlántida lapjain publikáló szerzők a válságtünetekre a maguk analitikus nacionalizmusával válaszolnak, ami igen kellemesen ráfűzhető a francia újnacionalizmus eszméire, s ilyen módon bizonyos nemzetközi jelleget és megerősítést kap. A portugál — brazil — francia testvériség pedig, ami 1919-ben kibővíti a szellemi Atlantisz terét, a közös államforma és ideológiai tartalom alapján is indokolhatónak, hasznosnak tűnik. A gyarmatbirodalmi status guo az Atlántida nacionalistáinál újra meg újra visszatérő kérdés. Két döntő érvcsoport szól a fenntartása mellett. Az egyik az anyaország gazdasági érdeke: , Nincs Portugáliában olyan ember, aki ne érezné, hogy hazánk prosperitása milyen szoros kapcsolatban áll tengerentúli gyarmatainkkal [...] melyek [egykor] az eposzi dicsőség és a szinte határtalan gazdagság korszakát biztosították" — olvasható 1917-ben az Atlántida-ban." (A gazdasági kapcsolatrendszerben természetesen Brazília is szerepet kap, immáron nem gyarmatként, hanem a testvéri egyenrangúság alapján, valamint a brazíliai portugál kolónia gazdasági befolyása által.) 29 Devemos alguma cousa a Franca? É certo. Nas últimas conguistas da liberdade e da democracia ela foi, náo a nossa máe, mas a nossa Musa, como, alias, a inspiradora fraternal de todos os povos. E basta: é já muito. Jaime Cortesáo írja Afirmacőes da consciéncia nacional című cikkében, Atlántida, no. 13. (1916. november), 65. 30 Az Atlántida nagy teret szentelt az oktatási témának, Joáo de Barros személyes érdeklődése folytán is, aki jelentős pedagógiai gondolkodó, a köztársasági szellemű portugál oktatás megteremtésének egyik vezető személyisége volt. (Bővebben ld. a róla szóló életrajzi fejezet III.1.3. és III.1.4. rész.) Az 1909-es francia oktatási programról Id. VADÁSZ i.m. 73-74. 2 Nao ha em Portugal quem nao sinta que a prosperidade da nossa terra esta intimamente ligada à das nossas colénias, [...] o ultramar, que nos permitiu uma época de epopeias gloriosas e de riquezas quasi sem conto,...’ A. Freire de Andrade: O Dominio Colonial Portugués, Atlantida, no. 25. (1917. november), 124.
