Oldal 69 [69]
OCR
II.3. A Revista Atlántida programjának módosulása 1919 tavaszán: a kiterjesztett testvériség : 67 csend) című regényéért. Gyergyai Albert, aki az akadémisták között emlegeti, egy 1930-as kritikájában így ír róla: Mint a mai emberben, aki szívesen kettőzi meg énjét, mint a legtöbb íróban, aki nem találja meg legigazibb műfaját: két lélek lakik Jalouxban, húsz és egynéhány regénynek s pár kötet tanulmánynak szerzőjében. Az egyik, az ismertebb, ha tán nem is a jelentősebb, az a derék kritikus, aki, bizonnyal jobb fórum híján, évek óta s minden äldott heten, a Nouvelles Litterairesben ad számot az új francia irodalom eredeti és fordított termékeiről. Hogy itt, e kétes légkörben is meg tudta őrizni függetlenségét; hogy francia létére bámulatosan fogékony az angol, a skandináv és a német remekművek iránt; s hogy őszintén élvezi a legújabb irányoknak és könyveknek szépségeit, holott mind kora, mind ízlése inkább eltávolítaná tőlük: mindez megannyi tanúbizonyság jelleme és talentuma mellett. Az ily csiszolt és hajlékony elme a franciáknál is ritkaság; "5 Gyergyai éppen arra az ízlés- és érdeklődésbeli nyitottságra figyel itt fel, ami a kritikust a portugál nyelvű kultúra befogadására is fogékonnyá tette, valamint az Revista Atlántida-val való együttműködésre indította. Francis de Miomandre (1880-1959) még az 1890-es években kapcsolódott Edmond Jaloux művészeti köréhez. Camille Mauclair is jól ismerte, és 1900-tól titkáraként alkalmazta. Miomandre költőnek indult, 1904-ben jelent meg első verseskötete, majd igen termékeny prózaíró vált belőle, 1908-tól évente egy, néha két új regénnyel is olvasói elé lépett, emellett kritikusként, esszéistaként, fordítóként is publikált. Első regényével, az Écrit sur leau (Amit a vizre irtak) cíművel — általános feltűnést keltve — 1908-ban Goncourt-díjat nyert. Tekintélyes fordítói életműve főleg a spanyol és latin-amerikai irodalom iránti érdeklődésről tanúskodik (1918-tól többek között Góngora, Unamuno, Calderón, Asturias és a brazil Machado de Assis műveit tolmácsolta). Nemcsak az Atlántida közreműködőjeként, hanem később is elkötelezett híve maradt a két régió kulturälis kôzeledésének. Az Hommes et Mondes (Emberek és világok) hasábjain Lettres ibérigues (Ibér levelek) címmel vezetett rovatot 1946 és 1956 között."" Philéas Lebesgue (1869-1958) a francia irodalmi élet különös figurája, autodidakta, paraszt-költő volt, aki a földműves életformát szellemi tevékeny158 (GYERGYAI Albert: Jaloux A jégmadár című regényéről, Irodalmi Figyelő rovat, Nyugat (1930/6. sz.), 474. 9 Eletrajzat ld. Eric DUSSERT 2007-es tanulmanya: Francis de Miomandre, www.lektiecriture.com/blogs/alamblog/index.php/post/2007/02/13/276-requiem-francis-de-miomandre (letöltés 2009. december 20.)
