Oldal 68 [68]
OCR
Il. A REVISTA ATLÁNTIDA PROGRAMJA ÉS SZELLEMI KORNYEZETE Társadalmi, politikai programot adni, s csak félig irodalmit — akár az Atlántida mottója is lehetne, hiszen a folyóiratban a művészeti alkotások mellett mindig nagy hangsúlyt kapott a közélet és a politika. A szerkesztőség ígérete ellenére végül sem Gaston Riou, sem Maurice Barrés nem közölt írást a lapban, viszont a másik négy említett irodalmár, illetve még vagy egy tucat más francia szerző szövegei valóban kétnyelvűvé tették a további számokat. A szerkesztőségi üzenetben soroltak közül, ha nemis volt mindenki a Francia Akadémia tagja (Barrés-n kívül Jaloux lett az 1936-ban), jól illeszkedtek a folyóirat alapkarakteréhez, igényes, ám a legújabb törekvéseket mellőző, akadémikus ízlésvilágához. Ráadásul ismerte őket a portugál és brazil művelt közönség, vagy éppen az Atlántida révén kapott róluk árnyaltabb képet. Francis de Miomandre például hosszú cikkben mutatta be francia pályatársait, elsősorban a latin-amerikai közönségre gondolva, mivel a tengerentúlon a három szerző — Camille Mauclair, Edmond Jaloux és M. Francis Carco — szerinte korábban meglehetősen ismeretlen volt." Camille Mauclair (1872-1945) az impresszionistäk monogräfusa, nemcsak szigorü mükritikus, aki 1905-ben a Le Figaro hasäbjain erösen birälta a „Vadak” tärlatät, de ő volt a szimbolista drámaelmélet nagy alakja is, ilyen értelemben a klasszikus modernség képviselője, tekintve, hogy színháza, az 1893-ban alapított párizsi Ihéátre de TOeuvre az Atlántida-val való együttműködés idején már majd húsz évvel túl volt igazán izgalmas, botrányos, nagy korszakán." 1911-ben itt mutatták be Graca Aranha Malazarte című drámáját, ez alkalommal a nézőtér - Joáo do Rio tudósítása szerint — úgy tele volt brazilokkal, mintha csak a Rio de Janeiró-i nagyszínházban lettek volna.'” Edmond Jaloux (1878-1949) a francia kritika egyik legjelentősebb képviselője szintén a , nagyszerűen konzervatívok" közé tartozott. Bizonyos értelemben ő is a múlt embere volt már 1919-ben. Szépirodalmi díját, a női zsűri által odaítélt Femina-díjat 1909-ben kapta Le reste est silence (A többi néma 15 Francis de Miomandre: Trois generations, trois écrivains, Atlántida, no. 41. (1919. h.m.), 588-605. 56 Ennek a korszaknak szentelte a Musée dOrsay 2005-ös kiállítását Le Ihéátre de ICEuvre (1893-1900) — naissance du théâtre moderne cimmel. A szimbolista drâmäk elbadäsära specializálódott színház legbotrányosabb bemutatóján, 1896. december 10-én Alfred Jarry Übü királyát vitték színre. Vö. SZÉKELY György (főszerkesztő): Magyar színháztörténet II. 1873-1920, Budapest, Magyar Könyvklub - Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, 2001, 470. 57 Joáo do Rio írása eredetileg az O Comércio de S. Paulo című lapban jelent meg, http:// www.edusp.com.br/cadleitura/cadleitura_0907_4.asp (letöltes 2010. januär 6.)
