Oldal 55 [55]
OCR
II.2. Nőkről az Atlántida folyóiratban Duncan tehát nemcsak párizsi jelenlétével és művészi hatásával, de brazíliai látogatásával is megerősítette pozícióját a luzo-brazil Atlantiszon. A továbbiakban az Atlántida köréből két olyan személyiséget mutatunk be röviden, akikre ma már ugyan kevesebben emlékeznek, de a maguk korában nagy nemzetközi ismertségre tettek szert; ráadásul nemcsak a (neollatin világban tartották számon őket, hanem tevékenységük, hatásuk révén a mi régiónkkal, Európa keleti felével is kapcsolatban álltak. II.2.3. Gina Lombroso Ferrero Gina Lombroso Ferrero (1872-1944) firenzei orvos-pszicholögus olasz nyelvü tanulmányát a nő hivatásáról 1919-ben az Atläntida 41. szama közölte.'°' A szerző mindkét családneve ismerősen cseng, hiszen édesapja, a pszichiátria világhírű, ám erősen megosztó pozitivista teoretikusa, kriminológus és antropológus, a neves Cesare Lombroso."? A determinizmus és a szociáldarwinizmus híveként a , született bűnözők" általános külső jegyeit igyekezett összegyűjteni, miközben síkra szállt amellett, hogy az öröklött vagy társadalmilag kialakult hátrányok és determináltság ellensúlyozására szükség van a szociális kompenzációra és védelemre. Gina Lombroso 1872-ben született Paviában."? Gyermekkorától színes szellemi élet vette körül szülei — C. Lombroso és Nina De Benedetti — házában. Édesapja munkáját közelről figyelte, ami meghatározta későbbi érdeklődési körét és szemléletmódját is. 1891-ben érettségizett Torinóban, majd bölcsészeti tanulmányokat folytatott. Valódi elhivatottsága nyomán azonban végül orvosi diplomát szerzett a Torinói Egyetemen, az első női medikaként. Szűkebb szak ouvi — de uma pureza magica de timbre. Paulo, misturando francés, inglés e portugués, numa algaravia incrivel, mas completamente a vontade, tratava a célebre dancarina, musa do século, como se ela fésse sua irma e com ela tivesse convivido desde a infancia.” Gilberto Amado ifjüsägäröl szölö memoärkötetenek cime Mocidade no Rio e Primeira Viagem a Europa, Rio de Janeiro, Jose Olympio, 1956, 61. 51 Gina Lombroso FERRERO: La Missione della Donna, Atläntida, no. 41. (1919. h.n.), 537544. 152 Magyarul Langesz es örültseg cimü müve 1906-ban jelent meg. Magyarorszägi hatäsäröl ld. MÄTAY Mönika: Agycentizök a századfordulón, Budapesti Negyed, 13. évf. 1-2. (47-48.) szäm (2005. tavasz-nyär), 199-236. 133 Az itt közölt eletrajzi adatokat vö. Maria CALLONI: Gina Lombroso, Enciclopedia delle donne, http://www.enciclopediadelledonne.it/biografie/gina-lombroso/ (letöltes 2018. november 12.)
