Oldal 52 [52]
OCR
II. A REVISTA ATLÁNTIDA PROGRAMJA ÉS SZELLEMI KÖRNYEZETE az írástudatlanságot tekintve, de az országos átlag 6090." A nők iskolázottsága alacsonyabb a férfiakénál. Továbbtanulásukat tekintve az 1907-es év fontos mérföldkő, mert ekkor szerez bizonyítványt két leánytanuló, ők az elsők, akik nő létükre középiskolát végeztek Brazíliában." Ettől kezdve a nők nyilvános oktatási intézményekben való képzésének lehetőségei folyamatosan bővülnek. Joáo de Barros, az Atlántida portugál szerkesztője, aki oktatáspolitikus is, 1913-ban, mikor egy szövegében dicséri és személyes tapasztalatai alapján különösen jó színben kívánja feltüntetni a brazil nőket, társadalmi szerepüket, azt írja róluk, hogy nemcsak mint családanyák gyengédek, erősek és energikusak, de kiválóan megállják a helyüket a tanítóképzőkben végzett nehéz tanulmányaik során is, és remek óvó- és tanítónő válik belőlük. Emellett segitik a férfiakat alkotómunkájukban."? A tanítóképző intézetek egyébként a nőnevelés fontos intézményeiként nemcsak az iskolai pályára készítették fel hallgatóikat, de népszerű iskolatípussá váltak azok számára is, akik pusztán műveltségüket kívánták bővíteni, és a későbbiekben sosem helyezkedtek el hivatásos pedagógusként. II.2.2. Női témák és művészek a szellemi Atlantiszon (Virgínia Vitorino; Helena Rogue Gameiro; Maria Augusta Bordalo Pinheiro; Isadora Duncan) Bár a nők kisebbségben voltak a luzo-brazil Atlantiszon, néha mégis megmutatkoztak. Az Atlántida fennállása alatt összesen mintegy 700 írást közölt, ebből 15-20-nak, mintegy 2-396-nak volt a nőkhöz, női szerepekhez direkt módon köthető témája (nem számítva az irodalmi művek nőalakjait): egyes alkotók (festő, költő) bemutatása mellett a jótékonykodás, a háborús sérültek ápolása, katonák búcsúztatása és hazavárása, különböző nemzetek asszonyainak (török, USA) karakterizálása vagy a gyermekvállalás. Ez utóbbi a 39. szám egyik cikkében a brazíliai bevándorlás összefüggésében egyben németellenes éllel került szóba. A lap egy lengyel szerző, M. Prozor gróf francia nyelvű cikkét közölte, melyben a kivándorolt lengyel nők a lengyelség megtartóiként szerepelnek, mint akik a reprodukcióval tartóztathatják fel az agresszív germán 87 U.o. 375. 138 U.o. 381. 18° Joao de BARROS: A Energia Brasileira, Porto, Chardon, 1913, 63-65.
