Oldal 46 [46]
OCR
II. A REVISTA ATLÁNTIDA PROGRAMJA ÉS SZELLEMI KÖRNYEZETE A brazil pre-modernizmus Bár a luzo-brazil Atlantiszon elvileg tárt kapuk vártak mindenkit, az irodalmi anyag mégis a modernizmus hiányáról árulkodik. Brazil részről ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen az Atlántida működésének évei egyfajta irodalomtörténeti vákuumot jelölnek a dél-amerikai ország vonatkozásában, főként a rendkívül erőteljes modernizmus visszfényében. A nemzetközi szakirodalom nagy összefoglalásai gyakran finoman átugorják a pre-modernista időszakot," vagy csak kevés figyelmet fordítanak rá. Sáo Paulóban ugyan, főként a képzőművészek körében, már az 1910-es évek második felétől próbálgatja szárnyait a később elsöprő erejű szellemi mozgalom, de a brazil modernizmus szimbolikus kezdetét mégiscsak az 1922. február 11-18-ig tartó, Sáo Pauló-i rendezvénysorozat, a Modern Művészet Hete (Semana de Arte Modrena) jelenti. Ekkor azonban az Atlántida már majd két éve szünetel, egykori riói szerkesztője pedig halott, nyolc hónapja." Azt mondhatjuk tehát, hogy az Atlántida megjelenésének idején a modernizmus Európából induló hulláma még nem érte el a brazil partokat. Amikor azonban — 1922 utän — kibontakozik ez az új művészeti irány, saját, autentikusan brazil gyökereit keresve éppenhogy szakítani akar mindazzal (formai kötöttségekkel, az európai tradícióval és örökséggel), amit az Atlántida esztétikája képvisel. A művészek saját hangjukat keresik, hogy brazil módon szólhassanak. Véget ért a másolás - írja neves képviselőjük, Mário de Andrade. — Nincsenek sem dadaisták, sem szürrealisták, sem expresszionisták Brazíliában. [...] Teljesen Brazília felé fordítottuk a lelkünket, és mindenki a saját megfigyeléseinek megfelelően valósítja meg Brazíliát. [...] Nyelvében, szerelmi szokásaiban, társadalmi viszonyaiban, hagyományaiban, művészetében alkotjuk újjá a brazil embertípust." 14° Ld. pl. a Verity SMITH ältal szerkesztett Encyclopedia of Latin American Literature (London - Chicago, Fitzroy Dearborn, 1997). Ebben a Regina Zilberman által írt XIX. századi fejezet az 1890-es évekkel ér véget, míg Luiza Lobo írása a 1920-as évek modernizmusával induló rövid XX. századot tárgyalja. 15 Ennek a ténynek képletes jelentőséget tulajdonít irodalmi elemzésében C. Malcolm BATCHELOR: Joao do Rio: O Esboco de um Retrato e Espelhos de Ilusáo, Hispania, vol. 68. no. 4. (1985. december, 700-708.o.), 700. 16 Mario de Andrade levelét idézi PÁL Ferenc a magyar forditäs utöszaväban, Märio de ANDRADE: Makunaima, ford.: Pal Ferenc, Budapest, Magvetö, 1983, 336.
