Oldal 43 [43]
OCR
II.1. Luzo-brazil folyóirat az Atlanti-óceán két partján (1915-1920) :41 külügyminisztere." 1917 novemberében speciális kétnyelvű (francia-portugál) számmal jelentkezett, melynek tematikája Portugália I. világháborús szerepvállalása köré épült, és a lap történetében a , patrióta propaganda" csúcspontja volt a kormány háborús politikájának feltétlen támogatásával. (A VI.1.5. fejezetben foglalkozunk Portugália I. világháborús részvételével.) A többé-kevésbé folyamatos, minőségi megjelenés biztosításához mindkét országban kellett előfizetőket és hirdetőket toborozni, de emellett szükség volt mind a portugál, mind a brazil politikai elit anyagi és erkölcsi támogatására is. Nem csoda, ha 1918-ban, Sidónio Pais (1871-1918) diktatúrája idején (bővebben a róla szóló VI.1.6. fejezetben), mikor a luzo-brazil politika egyáltalán nem volt prioritás Portugáliában, valamint a közállapotok igen nyugtalanok lettek az ibériai országban, az Atlántida kiadása több hónapig szünetelt. A lisszaboni ellehetetlenülés idején a brazil szerkesztőség nem volt képes rá, hogy egymagában biztosítsa a folytonos működést. Ahogy valamivel később, brazil segítség nélkül a portugálok sem tudták fenntartani a lapot, anyagi helyzete megrendült a brazíliai finanszírozási lehetőségek beszűkülésével. Mindazonáltal a virtuális Atlantisz a folyóirat története folyamán a portugál parton mindig is erősebb volt. A szerkesztés fő motorja végig az európai színtéren működő Joáo de Barros maradt. A támogatók a mértékadó politikai körökben beágyazottabbak voltak Lisszabonban, mint Rio de Janeiróban, ezért a lap működése is jobban függött a portugáliai lehetőségektől. Az Atlántidaban közölt eredeti írások szerzőinek többsége — a kiegyensúlyozottságra való törekvés ellenére — európai volt, részben azért, mert a háborús években a kommunikációs nehézségek is gátolták a tengerentúlról származó anyagok megszerzést, beszerkesztését."" A lap nemzetközi arculatának megerősödése (közöltek olasz, spanyol, belga, lengyel, szerb, de főként francia szerzőket is) a brazilok rovására ment." Az idegen nyelvű anyagok gyakori megjelentetése ugyanakkor azzal az előnnyel kecsegtetett, hogy az olvasók első kézből kaphattak információt a külföldi újdonságokról. (Egyébként Portugáliában és Brazíliában is a francia volt a legelterjedtebb, az értelmiség körében magától értetődő természetességgel használt idegen nyelv.) 105 A címlapon szerepel: , Sőb o alto patrocinio de S. Ex." os Ministros das Relacőes Exteriores do Brasil e dos Extrangeiros e Fomento de Portugal! 1915 decemberében Manuel Monteiro korábbi fejlesztési miniszter támogató levelét közlik. Atlántida, no. 2. (1915. december), 167. 46 A brazil szerzők beígért kéziratai néha előre nem látható okokból késve, lapzárta után érkezetek. Erről értesíti az olvasókat a szerkesztőségi üzenet például Henrigue Maximiano Coelho Neto (1864-1934) szövege kapcsän. Atläntida, no. 2. (1915. december), 190. 107 Vö. CONCEIÇÀO i.m. 36.
