Oldal 41 [41]
OCR
II.1. Luzo-brazil folyóirat az Atlanti-óceán két partján (1915-1920) vált, valamint üzlethálózattá és kiadóvá fejlődött. Az Atlántida ezt a nevezetes intézményt jelölte meg székhelyeként a 37-40. számain, majd a szerkesztőség visszatért a Conde Baráo térre, az adminisztráció hivatali címe pedig Nova do Carmo utca 35-re változott, és maradt is a lap 1920-as megszűnéséig. Az igényes megjelenésre (jelentős, 80-100 oldalas terjedelem; illusztrációk; jó minőségű papír) mindvégig törekedett a kiadó, és ha ebben a vonatkozásban mégis engedményekre kényszerült, az okokat jelezte olvasóinak. Az 1916. májusi, 7. számban például a háborús helyzet miatti papírhiánnyal indokolta, hogy a megszokott minőségtől eltérő anyagra kellett kinyomtatni a lapot." Mivel az anyagi háttér meglehetősen bizonytalanul alakult az 1910-es évek nehéz gazdasági körülményei között, sem nagyobb létszámú szerkesztőség fenntartására, sem állandó példányszám beállítására nem volt lehetőség." Nagy segítséget jelenthetett volna, ha — ahogy Barros tervezte — sikerül portugál diplomaták közbenjárásával kieszközölni az angolok anyagi támogatását, olyan formában, hogy a londoni kormány előfizet 1000 példányra." Az anyagi bizonytalanság ellenére az Atlántida 1915 novembere és 1918 februárja között havi rendszerességgel jelent meg. Az 1918. március-áprilisi összevont számban viszont a szerkesztőség már jelezte a megjelenés nehézségeit, az első duplaszámban (29-30.) a nyomdászok sztrájkjával magyarázta a késedelmet és a formátum megváltozását. "" A III. évfolyam el is akadt. Sikerült kihozni májusban a 31. számot és a nyár folyamán még a 32.-et, de aztán a megjelenés 1919 elejéig szünetelt. Az okokról az újraindulás után kevés konkrétumot tudhattak meg az előfizetők: a portugál szerkesztő bővebben ki nem fejtett személyes indokairól és kényszerszünetről számolt be." Joáo de Barros feltehetően az egyre súlyosabbá váló finanszírozási gondokba fáradt bele. Az I. világháború befejezése azonban, amit az Atläntida a teljes 33-34-es szämával megünnepelt, új lendületet és új lehetőségeket adott a folyóirat műkö7 Atlantida, no. 7. (1916. majus), 704. 98 Lucia Maria Paschoal GUIMARAES: Redemoinhos da Atlantida (1915-1920), Histéria Revista (Goiania), vol. 16. no. 1. (2011. január — június), 133-149. °° Ld. J. de Barros 1916. augusztus 10-i levele a londoni portugál követnek, Manuel Teixeira Gomesnek, digitalizálva a Casa Comum (http://casacomum. org) gyűjteményében, jelzet: 08084.016 (Fundacáo Mário Soares). 10 „As ültimas greves atrasaram enormenete a publicacäo do ültimo nümero da Atläntida, o que nos força a fazer sair os n° 29 e 30 no mesmo fasciculo” Atläntida, no. 29-30. (1918. március — aprilis), 631-632. 101 Motivos de ordem puramente pessoal forcaram o seu antigo editor a suspender a publicacao desta revista durante alguns meses.” vagy ,Durante a forcada suspencáo da Atlantida...” Atlantida, no. 33-34. (1919. h.n.), 843. és 953.
