Oldal 131 [131]
OCR
II. IEMPLOM TEMPLOMNAK ÁRNYÉKA " 129 valamint a bodunei (ma: a Jilin tartománybeli Fuyu város) helyőrségekben telepítsék le őket.8 A Taiping templom mandzsu nyelvű sztéléjének következő sorai szerint , Elhe Taifin uralkodásának 36., 37., 38. évében Mukden vidékére telepítve számos területen állomásoztak, becsülettel szolgáltak". Ez már a sibék történelmének ún. délre telepítésként említett korszaka, ami — szemben a sztélén megadott időponttal - valójában 1699-1701 között zajlott le, három hullámban. Az első áttelepülő csoportokat, akik 1699 tavaszán, a mezőgazdasági év megkezdése előtt érkeztek meg az akkori Shengjing vidékére, a bodunei sibék képezték. A második hullám áttelepülői a 24 gigihari niruból tevődtek össze, akik két nagyobb csoportra osztva, 1700-ban és 1701-ben érték el Shengjinget. Az áttelepített sibéket végül elszórtan telepítették le amai Kaiyuan, Xinbing, Liaoyang, Xiongyue, Fuzhou, Jinzhou, Xiuyan, Fengcheng, Xingcheng, Juliuhe, Xiaolinghe, Baiqibao, Xiaoheishan, Lityangyi, Zhongqiansuo, Zhonghousuo, Yixian, Jinzhou, Beizhen, Gaixian, Niuzhuang, Fuxi és Tieling vidékén (Zhao — Wu 2008d: 51-54}. A qiqiha’eri és a bodunei sibék délre val6 attelepitése utani, a sztélé 1803-as felállításáíg mintegy száz évet kitevő időszak eseményei azonban már nem tűnnek fel a sztélén — még a Nagy Nyugatra Telepítés sem! Mintha ebben az évszázadban a shenyangi sibék szemében az egyedüli feljegyzésre méltó esemény a Taiping templom felépítése lett volna. Ez utóbbi történetét — éppen úgy, mint a sibék történelmét -— a sztélé szövegéből mindössze néhány kiragadott mozzanat alapján vázolhatjuk fel: élő daurokat nevezték meg sibeként, akik vezetői a sibék közül kerültek ki, és akik a későbbi délre telepítéskor egybeolvadtak a sibékkel (Wu 2008: 21). A negyven évet illetően a mandzsu nyelvű sztélére feljegyzett adatok ugyancsak ellentmondanak a levéltári anyagoknak. A sztélén említett negyven év valójában nem a három kiemelt helyőrségbe való letelepítés és az azt követő délre telepítés közötti időtartamot jelöli meg, hiszen a két esemény között tíz év sem telt el. A közel fél évszázadra utaló időtartam sokkal inkább a sibék Mongol Nyolc Zászlóba való besorozásától számítható. Ezzel szemben a niruk megadott száma [74) megegyezik a levéltári anyagokban található adatokkal. Ezek alapján tudható, hogy eredetileg a Boduneben állomásozók 40 niruba lettek osztva, amiből 30 volt sibe és 10 guvalcsa állomáshely. A Jilin Wulában állomásozók 20 niruba osztva telepedtek le, amelyek többségében mind sibe állomáshelyek voltak. A Qigiha’erban ällomäsoz6 sibek 15 niruba, a daurok pedig 5 niruba lettek osztva. Ez összesen 80 niru, amiből 65 volt sibe, 10 guvalcsa és 5 daur állomáshely. Időközben azonban a qigiha’eri sibe niruk szäma 24-re duzzadt, beleertve azt a két nirut is, amelyet az 5 daur niruból vontak össze - lévén, hogy azok vezetői sibék voltak. Igy a qiqiha’eri 24 niru a bodunei 30 niruval és a jilin wulai 20 niruval együtt valóban 74 sibe nirut alkot, ahogyan az a sztélé feliratán is All (Zhao - Wu 2008b:164-166). A sztélére feljegyzett időpont itt is kiigazításra szorul: valójában a délre telepítés nem kezdődhetett meg 1697-ben, hiszen a levéltári forrásanyagok tanúsága szerint a vonatkozó császári rendelet csak a rá következő évben, 1698-ban látott napvilágot (Zhao — Wu 2008b: 169]. 128 12! ©
