Oldal 119 [119]
OCR
II. TEMPLOM TEMPLOMNAK ÁRNYÉKA ® 117 nemzetségi történetet és annak emlékét, hogy Shenyang városban van az ősök temploma, a Taiping templom (Na — Han 2.010: 11). E történettel kapcsolatban több kérdés is felmerül: vajon akkor, amikor Heye’er Lili édesapja a Taiping templomban jart, mar nem szolgalt ott egyetlen láma sem, aki segíthetett volna a sztélé szövegének lefordításában? Ezért kellett egy másik templom lámájához segítségül fordulni? Milyen jellegű volt továbbá az a kapcsolat, amely a Taiping templomot a Falun templomhoz fűzte? És az édesapa idején hogyan nevezhették a templomot: Taiping templomnak vagy Sibe Ősök Templomának - netán a két név csupán az etnikus nacionalista térekvések kévetkezményeként, Heye’er Lili emlékezetében forrt egybe? Ez csupán néhány kérdés, amit a fenti történet 2010-es közlése felvet és megválaszolatlanul hagy. A kérdések száma pedig csak tovább nő, ha a feljegyzést összevetjük annak egy korábbi, 1988-as változatával. Ez utóbbi szerint ugyanis amikor 1956 tájékán" Xinjiangból sibe nemzetiségű diákok érkeztek az egykori Shenyangi Közlekedési Iskolába tanulni, akkor Heyeer Lili — emlékezvén felmenői azon kívánságára, hogy a templom sztéléjének szövegét lefordítsák kínaira — megkérte ezeket a diákokat, hogy menjenek el a templomhoz, és másolják, valamint fordítsák le annak mandzsu nyelvű sztéléjét (Shenyangshi Minwei Minzu Zhi Bianzuan Bangongshi (szerk.) 1988: 322). Itt azonban a Falun templomról, az ott szolgáló lámáról és a Taiping templom kertjében álló sztéléről készített első, korai fordításról még nem esik szó. Vajon ezek is csak későbbi betoldás eredményeként kerültek be a Heye’er Lili visszaemlékezéseit (is) kézl6 2010-es kiadvanyba? Vagy a visszaemlékezések 1988-as közlésekor csak egyszerűen nem tartották fontosnak mindezek publikálását? Mindenesetre annyi bizonyosan tudható, hogy a Taiping templom akkor, amikor a fent említett diákok Shenyangban tanultak, már nem működött templomként: 1951 és 1953 között a Beishi Oktatási Hivatal használta oktatási célokra, majd 1955-től járműalkatrész-gyártó telephelyként üzemelt (Shenyangshi Minwei Minzu Zhi Bianzuan Bangongshi [szerk.] 1988: 321). Nem feledhető tény, hogy ez már az az időszak volt a Kínai Népköztársaság történelmében, amikor is — a minél gyorsabb fejlődés reményében — emberfeletti erőfeszítések történtek a nehézipar fejlesztésére. Azt pedig, hogy a templom kertjében őrzött mandzsu nyelvű sztélé már a sibék 1956-os kapcsolatfelvételekor a formálódó sibe tudáselit érdeklődésének középpontjába került volna, Heye’er Lili feljegyzésein kívül más nem bizonyítja. Még Han OCikun egykori tanárember visszaemlékezései sem, aki egészen 2010-ben bekövetkezett haláláig kulcsfontosságú szerepet töltött be a sibe tudáselit etnikus nacionalista törekvéseinek kialakításában, és akinek visszaemlékezései 1956-ba vezetnek vissza. §5 A 2010-es közzététel szerint 1957-ben (Na - Han 2010: 11).
