Oldal 96 [96]
OCR
94 ® A MÁRTÍRIUM HOMÁLYÁBÓL 2. Az identitás alakítása Mao Ce-tung halálával, a , reform és nyitás" meghirdetésével - elviekben — új korszak vette kezdetét Kínában: a , sajátosan kínai színezetű szocializmus" kiépítésének korszaka, amelynek kiteljesítése mind a mai napig tart (Chen 2010: 18]. Az 1978-ban hatalomra kerülő Teng Hsziao-ping (1904-1997) számos olyan programot hívott ekkor életre, amelyek nem szakítottak ugyan a marxista nézetekkel, de más aspektusukat hangsúlyozták. Az 1982-ben elfogadtatott — és máig életben lévő, de azóta többször módosított - alkotmány szövege szerint a Párt legfőbb célkitűzése az lett, hogy a marxizmus-leninizmus alapelvei és a maói gondolatok nyomán juttassa el a kínai népet a szocializmusba. A kapitalista gazdaságpolitikát kiépítő Párt tudniillik nem ismerhette el a marxizmus-leninizmus válságát — egy ilyen lépés a Part létjogosultsaganak elvetésével lett volna egyenlő. A politika és az ideológia közötti deduktív viszony ugyanakkor a Teng Hsziao-ping által 1978-ban meghirdetett, , az igazság a tényekben keresendő" tételnek köszönhetően megfordult: míg Mao Ce-tung idején a politikai döntéseket az ideológiai elvekből vezették le, addig a , reform és nyitás" politikájában igyekeztek úgy alakítani az ideológiát, hogy az megfelelő elméleti alapot nyújtson a nem ideológiai alapú döntésekhez (Vámos 2009: 38]. Ennek megfelelően az igazság bizonyításának egyetlen helyes útja a gyakorlat lett, és az ideológia legitimáló ereje az új feltételekhez alakítva szolgálta tovább a Párt politikáját (vö. Holbig 2006). Munkám szemszögéből e korszak azért is különösen fontos, mert a fentiekkel párhuzamosan - a nemzeti egység megteremtésének szolgálatában — megkezdődött a történelem újraírása és a nemzeti hősök megformálásának aktiv korszaka (Meissner 2006: 8). Ez a folyamat Csiang Cé-min (1926), a Párt harmadik nemzedékbeli vezetőjének irányítása alatt a , patriotizmus" égisze alatt folytatódott tovább. A Nagy Proletár Kulturális Forradalom utórezgéseiként, illetve a , reform és nyitás" korszakában bekövetkező gazdasági fejlődés, valamint a nyomában kibontakozó társadalmi egyenlőtlenségek nyomán ugyanis felerősödtek a nacionalista ideológia egymással ellentétes irányban ható erői, magukkal hozva a nemzetiségi öntudat megerősödését (Chang 2010: 16]. Ennek egyenes következményeként a politikai elit — többek között a szovjet kommunista párt bukásának okait elemző politológusok eredményeire támaszkodva - felismerte a nemzetépítés ideológiájának keretet adó fogalomrendszer megváltoztatásának időszerűségét. Emiatt az 1980—90-es évektől kezdve a patriotizmus fogalma vált hivatottá a nemzeti összetartozás kifejezésére (vö. Vámos 2009: 62], és a hazafias érzület életre hívása ettől fogva nem volt többé elválasztható a kínai nemzeti egység megteremtéséhez vezető úttól. Hu Csin-tao (1942) a Párt negyedik nemzedékbeli párt- és államelnökeként folytatta és kiteljesítette a Csiang Cö-min által megkezdett utat (Holbig 2006:
