Seite 74 [74]
OCR
72 " A MÁRTÍRIUM HOMÁLYÁBÓL Végül a sírkövekkel szemközt, az áldozati asztal túloldalára kis szőnyeget terítettek ki. Ezzel minden készen állt ahhoz, hogy a temetőbe járuló élők megvendégeljék halott őseiket. Előbb Hu Wenxiao bátyja, Hu Yinxiao térdelt le a szőnyegre, kezében pálinkáspohárral; a jobbján Hu Wenxiao foglalt helyet. Ő töltött a pálinkából bátyjának háromszor, hogy az az italt — az ősöknek felajánlva — a földre öntse, mindhárom alkalommal háromszor érintve homlokával a földet (lásd 19. sz. fotó). Miután ilyen módon mindannyian tiszteletüket fejezték ki az őseik előtt, hogy azok jó módját az árnyvilágban biztosítsák, a sírkövek előtt felhalmozott papírpénzeket meggyújtották. Az áldozati ételeket — agyümölcsökkel és mindenféle édességgel együtt — a tűzrakásokba szórták. Majd az edényeket, amelyek idefelé az áldozati ételektől roskadoztak, visszapakolták a dobozokba, és petárdát gyújtottak. Ezzel az ősök újévi megvendégelése véget ért. Az áldozati asztalt vállra vették, a szőnyeget feltekerték, és elindultunk vissza, a faluba. Amikor hetekkel később Hu Wenxiao feleségét, Han Yingmeit arról kérdeztem, hogy miben is állt az Ötödik falu temetőjében látott áldozás jelentősége, így válaszolt: Épp azért [fontos], amiért kitakarítod az udvart. Ezzel tiszteled őket [ti. az Ösöket]. Mondták is az öregek. Oooi, ha a hó leesik. Meg megint esik. A hó egyre nagyobb a sírokon, és akkor... Akkor azok jönnek és ártanak. Fájdalmat hoznak. Oooi, mindig mondták is az öregek. Ha szegény is [vagy]. Ha nincs enned. Ha nincs ruhád. Akkor is adj! Ha csak keveset is. Adj! (és mutatta a mozdulatot, mintha egy kevéske rizst csippentene fel a tenyerébe). Ezt mindig mondták az öregek. A gyerekeket is vinni kell la temetőbelj. Ha én meghalok, nem látják [hogy miként kell nekik áldoznij, hogy lesz? Ha látják, hogy „haaai, az anyámni ad nekik ételt, éget nekik papírt, ha (majd) meghal laz anyám], én is ezt teszem". Így fogja ltennil. Én is lígy teszek], ha baj van. Fáj a fejem, lázas vagyok, bármi baj van, kérdem őket. Fogom a csészét, merek bele vizet, és a három pálcikát. A három pálcikát megmerítem benne. És kérdem: , Bátyám, mi a baj, anyám, mi a baj, néném, mi a baj?" És felállítom a pálcikákat. Majd fogom, és kiöntöm a vizet. A földre. A kapuba. A képe. Látom, hogy mi a baj. Ha szomjas. Vagy éhes. Akkor adni kell neki. (Terepnapló-bejegyzés, 2012. 03. 15.) Magyarázatában Han Yingmei voltaképpen azt az elképzelést fogalmazta meg, ami — számos más etnikumhoz hasonlóan - a sibék őskultuszának is fontos részét képezi: az elhunytak lelkei a hagyományosan hároméves gyászidő leteltével ősökké válnak és leszármazottaik védelmezői lesznek — vagy éppen ellenkezőleg, rontást hozhatnak a házra. A , párbeszéd" is, amit Han Yingmei az imádságain és a vízből kirajzolódó formákon keresztül a
