Oldal 61 [61]
OCR
BEVEZETÉS " 59 Annak, hogy munkám második fejezetétől kezdve a részvevő megfigyelés során gyűjtött források mellett hasonlóan nagy figyelmet fordítok a szövegalapú gyűjtésnek, igen egyszerű oka van. Munkámat tudniillik — az antropológia elmélet- és módszertanából kiindulva — elsődlegesen a résztvevő megfigyelés adatgyűjtő módszerére igyekeztem alapozni. Idővel azonban be kellett látnom, hogy a sibe identitás legkülönfélébb formáinak és formálódásának kérdéséről, illetve a sibék társadalmi jelenéről csak a történelmi tudat változásának lenyomatain keresztül alkothatok a teljességre törekvő képet. Azzal ugyanis, hogy az e lenyomatokat hordozó legkülönfélébb kiadványok mennyire nagy befolyással bírnak mind a mai napig is a sibe közösségek életére, a teepmunkám során minduntalan szembesültem. Ez vezetett el ahhoz a felismeréshez is, hogy ne húzzak éles határt a szövegalapú és az etnográfiai módszer alkalmazása között. Hiszen munkám megírásához nem egyszerűen az énkép, a történelmi tudat változásának írásban rögzült lenyomatait kellett felkutatnom. Azt is tudnom kellett, hogy kilk]nek és mely munkái bírtak - és bírnak mind a mai napig is — döntő jelentőséggel a sibe identitásformák alakításában. Ezeknek a szálaknak a felkutatása pedig a terepmunka, azon belül is a résztvevő megfigyelés szerves részét képezte. Ráadásul esetemben nem volt elegendő egyetlen kiemelt lokális közösségen belül megvizsgálnom és felkutatnom e szálakat. Nekem a sibék egymástól elszakított csoportjait összekötő kapcsokat kellett rajtuk keresztül megkeresnem, hogy a sibe etnikus nacionalizmus kibontakozását és kiteljesedését, illetve a jelen történéseit értelmezhessem. Azok a zömében a sibe tudáselittől származó források pedig, amelyeken keresztül -— munkám második fejezetétől -— nyomon követem a sibe etnikus nacionalista törekvések jellemzőit, igen jól érzékeltetik a , hivatalos" és a ,nem hivatalos" történetírás egymáshoz való, bonyolult viszonyát is. Azonban megválaszolni azt a kérdést, hogy a kettő közül melyik bír nagyobb presztízzsel, illetve melyiknek nagyobb az autenticitása a sibék egyes csoportjain belül, nem könnyű feladat. Többek között e kérdést taglalja munkám második fejezete is, amelyben a fentebb már többször említett Taiping templom történetének ismertetésén keresztül vizsgálom meg, hogy a történelmi tények és mítoszok miként táplálták már a kezdet kezdetén a sibe tudáselit , nemzetépítési" politikáját, egyszersmind megteremtve ezzel önazonosságuk legfőbb feltételét: múltjuk és jelenük egymásba fonódását. A templom történetét előbb az 1950-es evekbeli „felfedezesetöl” a Nagy Proletár Kulturális Forradalom kitöréséig vezetem, bemutatva, hogy a templom történetének (relkonstruálása milyen irányt szabott a sibe nemzetiségi történelem megírásának. Majd a templom történetét a Nagy Proletár Kulturális Forradalmat követő kulturális rehabilitáció idejétől vezetem tovább az 1980-as évek közepéig, arra keresve a választ, hogy a (rel)konstrukciós folyamat végén a templom miként lépett elő a sibék régmúltba visszavetített etnikus identitásának bizonyítékává. A kér
