Oldal 54 [54]
OCR
52 " A MÁRTÍRIUM HOMÁLYÁBÓL Kulturális Örökség Kutatóközpont, a másik a Wen Xiaolong által irányított ürümcsi Xinjiang Falukultúra-átörökítési Központ volt.?? A választás, hogy mind északkeleten, mind északnyugaton legyen egy-egy szervezet, amivel folyamatos kapcsolatban vagyok, tudatos volt. Úgy véltem, ez a legtermészetesebb módja annak, hogy rátaláljak azokra a helyszínekre, ahol a sibe etnikus nacionalizmust belülről tápláló identitásformáló emlékezet ,élményalapú" formáiról képet alkothatok. A fenti szervezetek munkájában részt vevő lokális elitek , szemüvegén keresztül", saját elgondolásaik megismerése révén tárult fel előttem az a kép, ahogyan ők maguk látják a sibék egymástól elszakított két nagy csoportjának a helyzetét. Ez a kép azonban messze túlmutatott azon a sémán, amit az 1980-as években - a Kínában és Kína határain túl — kibontakozó, a sibék kultúrájára irányuló esszencialista néprajzi kutatások sejtetni engedtek. Az e kutatások mögött meghúzódó közkeletű felfogás szerint ugyanis az áttelepített sibék körében megőrzött kulturális hagyaték maga a sibe kultúra esszenciája, és az örökség részeként tekintenek minden olyan szokásra, ami a sibék társadalmi érintkezését, hétköznapjait és ünnepeit rendszerbe foglalja. Idesorolhatók többek között az őskultuszhoz, a samanizmushoz és a tibeti/ mongol buddhizmushoz fűződő hagyományaik és naptári ünnepeik, szokásaik köznapi rétege, valamint az élet fordulópontjait kísérő átmeneti rítusok, úgymint a születéshez, a házassághoz vagy a temetéshez fűződő rítusaik. Mind közül is az áttelepített sibék körében fennmaradt , számánkultúra""" az, ami nemcsak a kínai, hanem a Kínán kívüli kutatásokon belül is igen nagy érdeklődésre tartott — és tart mind a mai napig is — számot." E kutatási irányvonal felértékelt jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint hogy a 2009ben kiadott, A sibe kultúra esszenciája címen megjelentetett tanulmánykötet (He 2009) valamennyi tanulmánya a xinjiangi sibe csoportokat jelöli meg kutatásának tárgyaként, és a benne közölt 23 tanulmány több mint fele a sibe , ámánkultúra" tárgykörével kapcsolatos. Csakhogy ezek a kulturális elemek, amelyeket a néprajzi kutatások tehát a tradicionális sibe kultúraként, sőt egyenest a sibe kultúra esszenciájaként aposztrofálnak, különböző politikai hatalmak befolyása alatt formálódtak — mint arról már volt szó -—, teret engedve előbb a mongol, majd a mandzsu 23 Az adott központ nevében szereplő kínai gashan szó a mandzsu gaSan hangalaki átírása, jelentése: "falu. 4 Az utóbbi két évtizedben a kínai tudományos munkákon belül megfigyelhető a , sámánkultúra" kifejezés térnyerése, ami — összhangban a politikai hatalom vallás- és kultúrpolitikai törekvéseivel — az adott vallási hagyomány kulturális értékeit hangsúlyozza. 35 Az első néprajzi gyűjtések a 20. század első feléből maradtak ránk N. N. Krotkovtól (Krotkov 1912], aki a xinjiangi sibe sámánok beavatási szertartásainak összehasonlító elemzését írta meg. Az 1912-ben közreadott tanulmányt a szerző már abban a tudatban írta meg, hogy a sibe kultúrára leginkább jellemzőnek vélt kulturális forma el fog tűnni. Az adott témakörhöz sorolhatók még példaképpen az alábbi kiadványok: Stary 1993; Pang 1994; Qi 1997.
