Oldal 51 [51]
OCR
BEVEZETÉS " 49 valójában a folyamatosan Í(relkonstruálódó sibe történelem első, hivatalos verziójában (Zhongguo Kexueyuan Minzu Yanjiusuo —- Xinjiang Shaoshu Minzu Shehui Lishi Diaocha Zubian 1963) nem kapott nagyobb figyelmet egyetlen más történelmi eseménynél sem. Idővel azonban a , gyökereiket" kereső sibék énképének sarkalatos pontjává, majd a lokális elitek Janus-arcú törekvéseinek legfőbb legitimáló eszközévé lett. A fordulat oka szoros párhuzamba állítható a Párt etnopolitikájának az 1980-as években bekövetkező változásaival. A kommunista rezsim ugyanis felismerte, hogy a nemzeti kisebbségeknek ígért jogok és lehetőségek lassanként a kínai nemzeti egység kiépítését veszélyeztető etnikus identitás megerősödését vonhatják maguk után. Előre vetítette ennek árnyékát az a tény, hogy a nemzeti kisebbségi kategóriák kiigazítását kérvényezők egyre többen lettek; számuk pedig az etnikus identitás minden jellemzőjét eltörölni igyekvő Nagy Proletar Kulturalis Forradalom (1966-1976) után ugrásszerűen megnőtt. Mindezek következményeként, az 1980-as években, a kor ideológiai-fogalomhasználati fordulatának megfelelően a nemzeti kisebbségeknek csupán egyetlen lehetőségük maradt arra, hogy követeléseiknek a kommunista rezsim eleget tegyen: ha bizonyítják múltjuk és jelenbeli törekvéseik hazaszerető természetét. A sibe lokális elitek kivételesen jól alkalmazkodtak ehhez a kitételhez: hazaszeretetttk megkérdéjelezhetetlen, és legfébb bizonyitékaként a Nagy Nyugatra Telepitést mint a hazáért vállalt mártíriumot jelölték meg — függetlenül attól, hogy akkor egy másik hatalom parancsára cselekedtek. Véleményem szerint éppen ez az a momentum, amely miatt a Nagy Nyugatra Telepítés mártíriumi mivoltában szétválaszthatatlanul ötvözi a történelmet a mítosszal. Mi több, lévén, hogy a sibe etnikus nacionalista törekvések megvalósítását segítette, a Nagy Nyugatra Telepítés , normatív és formatív" (Assmann 2011: 38] erőként történelemből egyenesen mítosszá lett. A folyamat pedig, ahogyan a politikai mártírium homályába burkolódzó eszmének köszönhetően a sibe etnikus nacionalista törekvések lassanként érvényre jutottak, a nacionalizmuskutatások talán legkényesebb területéhez vezet el: történelem, emlékezet és hatalom összefonódásának kérdéséhez. A szakirodalom az emlékezet szociális dimenzióinak feltárását Maurice Halbwachsig vezeti vissza. Ő volt az, aki — Henri Louis Bergson és Émile Durkheim hatására - Les cadres sociaux de la mémoire (1925) című munkájában kidolgozta a kollektív emlékezet kortárs értelmezését. Elméletének lényege az emlékezet társadalmi meghatározottságának megfogalmazásában rejlik. Maurice Halbwachs kollektív emlékezetről alkotott elmélete azonban csak jóval később, az 1960-70-es években, a nacionalizmusra és a múlt konstruáltságára vonatkoztatott kérdések miatt kapott minden korábbinál nagyobb figyelmet. Az igazi fordulópontot pedig Eric J. Hobsbawm és Terence Ranger 1983-ban publikált nagy hatású tanulmánya, a The Invention of Tradition
