OCR
BEVEZETÉS + 47 A látószög Ezzel az eseménnyel vette kezdetét az a folyamat, amely az 1764-ben egymástól elszakított sibék két nagy csoportjának homogenizálását célozta meg annak érdekében, hogy , az intézményesített kisebbségi identitás" életre hívható legyen. Csakhogy az áthidalhatatlannak tűnő nyelvi és kulturális különbségek miatt ez korántsem bizonyult egyszerű feladatnak. Még akkor sem, ha a Párt etnopolitikája elviekben támogatta a nemzeti kisebbségek tradíciónak megreformálását — ahogyan az a fentebb idézett 1951-es amerikai jelentésből is kiviláglik. Véleményem szerint ugyanis az áttelepített sibék körében megőrződött kulturális örökség hangsúlyozása nemhogy segítette, inkább hátráltatta volna a homogenizálás folyamatát, minduntalan azt a , szakadékot" hangsúlyozva, ami az évszázadok folyamán éket vert a sibék egymástól elszakított két nagy csoportja közé. Éppen ezért a sibék történelmének megírását kézbe vevő lokális elitek a legnagyobb hangsúlyt a közös eredet és a leszármazás megrajzolására fektették. Ez a célkitűzés egyébként — ahogyan azt a fentebb Thomas S. Mullaney munkájából idézettek is alátámasztják — központi szerepet kapott a Párt nemzetépítési politikájában is. Hiszen, a hivatalos megfogalmazás szerint, a minzuk eredete a , történelem legfontosabb alapja" (Wu 2006: 45) - az& a történelemé, amely a nemzeti kisebbségek történelméből, mozaikszerűen építkezve alkotja a kínai nemzet közös történelmét. A sibék esetében azonban az eredet és a leszármazás központivá tétele olyan folyamatot indított be, amelynek eredményeként az etnikus klasszifikációs program elsőként elismert sibe nemzeti kisebbségein túl — mintegy felülbírálva a kommunista rezsim által rájuk osztott besorolást — mind többen kérték besorolásuk kiigazítását, hogy hivatalosan is a sibe nemzeti kisebbség tagjává lehessenek. Voltaképpen ez az a folyamat, amelyet munkám középpontjába állítok: azt igyekszem feltárni, hogy miként és miért konstruálódott meg az a múltképzet, amely nem csupán homogenizálta a sibék eredendően is egy nemzeti kisebbséggé nyilvánított csoportjait, hanem mind többeket vezetett arra, hogy besorolásuk kiigazítását kérve vállalják sibe , gyökereiket". Munkámban ezt a folyamatot nevezem sibe etnikus nacionalizmusnak, jelezve azt a képlékeny viszonyt, ami az etnicitás és a nacionalizmus, valamint az etnikum és a nemzet közötti határokat kijelöli. Hiszen bár a meghatározások hivatalos szintjén meglehetősen könnyű különbséget tenni e fogalompárok között - lévén, hogy a nacionalista ideológiát gyakorta olyan etnikai ideológiaként határozzák meg, amely egy etnikai csoport nevében önálló államra/államiságra tart igényt —, agyakorlatban ez a megkülönböztepontban határozzák meg: (1) a közös történelmi eredetben, (2) a közös termelési módban, (3) a közös nyelvben, (4) a közös kultúrában, (5) a közös népszokásokban és (6) a közös lélektani jellemzőkben (Wu 2006: 30-33).