Oldal 45 [45]
OCR
BEVEZETÉS " 43 Az 1953-as első népszámlálási adatok alapján a sibe nemzetiségűek lélekszáma 19 022 fő volt, de Dalian városban mindössze egyetlenegy (sibe embert regisztráltak]. Habár a sibe nemzetiségű emberek tudták, hogy ők maguk sibe nemzetiségűek, mégsem velheltték vissza nemzetiségi hovatartozásukat. Ám ahogyan a Párt nemzetiségi politikája realizálódni látszott, [...] a sibe nemzetiségűek egy csoportja kérvényezte, hogy , visszatérhessen gyökereihez", és lőkj vissza [is] nyerték nemzetiségi hovatartozásukat. (lásd 3/2. sz. melléklet) E rövid idézet két olyan fontos momentumot is elárul a sibe identitás alakulásával kapcsolatban, ami különös jelentőséggel bír az 1950-es években kibontakozó sibe etnikus nacionalizmus megértésének szemszögéből. Először is, a kiemelt szövegrészlet bizonyítja, hogy bár a mandzsúriai sibék bizonyos formálk]ban megőrizték sibe identitásukat, a 20. század első felének kaotikus történései és az egymást váltó ideológiai-politikai hatalmak etnopolitikája lassanként sibe identitásuk feladására vagy, még inkább, elnyomására kényszerítette őket (vö. Yang 1995: 287]. Amint azonban az a fenti szövegrészletből is kiviláglik, a mandzsúriai sibék között is voltak olyanok, akik már az első népszámláláskor sibeként regisztráltatták magukat, számuk - arányaiban tekintve — mégis igen kevés lehetett a xinjiangi sibékhez képest. És valóban, a Kínai Népköztársaság első hivatalos népszámlálásának adatai szerint 1953-ban két nagy sibék által lakott területet jelöltek meg: a Xinjiang Ujgur Autonóm Területet és Liaoning tartományt, ahol a fentebb már többször említett Sibe Ősök Temploma áll. Ekkor az egész ország területén mintegy 19 000 fő sibét tartottak számon; ebből körülbelül 6000-en éltek Liaoning tartományban, a fennmaradó lélekszám javarészt az áttelepített sibéket takarta.! Sibék, természetesen, másutt is éltek, de számuk elenyésző volt e két nagy tartományban élő sibékéhez képest: így például 1953-ban a jilini sibék száma mindössze 360 volt (Tong — Bai — Ba 2010: 334). A sibék lélekszáma ezt követően azonban ugrásszerűen megnőtt, ahogyan azt fentebb már jeleztem: 1964-ben nagyjából 33000, 1982-ben 83000, 1990-ben pedig már mintegy 172 000 sibét tartottak nyilván a Kínai Népköztársaság határain belül (Yang 1995: 288]. Ezzel egyetemben változott a két nagy csoport lélekszámának aránya is: amíg 1964-ben a sibek 51,48%-a a Xinjiang Ujgur Autonóm Területen, 45,2499-uk pedig Liaoning tartományban élt, addig ez az arány 1982-re az előbbi tartomány tekintetében 32,72%-ra, az utóbbi esetén pedig 59039-ra módosult (Yang — Zhang — Xiong 1988: 52). Ez a másik ok, amely miatt a fentebb idézett szövegrészlet fontos támpontot szolgáltat a sibe etnikus nacionalizmus megértéséhez: a benne foglaltak arra a folyamatra irányítják a figyelmet, amelyet a nemzeti kisebbségek katego15 Az itt közölt adatokat a Daliani Nemzetiségi Intézet Északkeleti Nemzeti Kisebbségek Történeti és Kulturális Kutatóközpont bocsátotta rendelkezésemre.
