Page 44 [44]
OCR
42 + A MÄRTIRIUM HOMALYABOL szakaszäban, 1978-1987 között, egeszen pontosan 1979-ben, közel harminc évvel a kezdeti lépések után került sor (Gladney 1988: 109]. Ezzel a nemzeti kisebbségek hivatalosan megállapított száma 55-re emelkedett. A hivatalos jelentések szerint a sibék 1954-ben, az elsőként elismert 38 minzu között kerültek fel a nemzeti kisebbségek listájára. A sibék lélekszáma e jelentések szerint, amelyekre a sibékről szóló szakirodalmon belül is gyakorta hivatkoznak, az első népszámlálási adatok alapján nagyjából 19 000 főre volt tehető. Ez a szám a második népszámlálás idejére (1964) megközelítően 33 000 főre, aharmadik népszámlálás idejére (1982) pedig mintegy 83 000 főre nőtt (lásd pl. Guan 1988: 23]. Feltűnő azonban, hogy a fenti adatok kapcsán arra vonatkozóan, hogy milyen is volt a népesség megoszlása a sibék egymástól elszakított két nagy csoportja között, a legtöbb esetben csak a harmadik népszámlálás nyilvánosságra hozott adataiból lehet tájékozódni. Felmerül tehát a kérdés: mi áll a sibék lélekszámának ugrásszerű megnövekedése és a népesség megoszlására vonatkozó adatok esetlegessége mögött? E kérdések megválaszolása érdekében érdemes belelapozni azokba az 1950-60-as évekbeli tanulmányokba, amelyek a formálódó kínai nemzetről tudósítottak a Nyugat számára. Így például John De Francis 1951-ben publikált tanulmányába, amelyben a szerző a sibéket a hivatalosan számon tartott, Xinjiangban élő nemzetiségek egyikeként jelöli meg (Francis 1951: 147) — és nem úgy, mint egy egymástól elszakított népcsoportot, amelynek egyik fele Mandzsúriában, a másik fele pedig Xinjiangban él. Ugyancsak sokatmondó Michael Freeberne 1953-as forrásokra támaszkodó közlése, amely egy csoportba sorolja a Xinjiang Ujgur Autonóm Területen belül élő sibéket a mandzsukkal, és lélekszámukat 20 000 főben adja meg (Freeberne 1966: 108]. Bár Michael Freeberne tanulmánya témájánál fogva eleve csak a xinjiangi népességmegoszlásról tudósít, a kérdés mégis felmerül: véletlen-e, hogy az általa megadott adatok megközelítően megegyeznek az első népszámlálás nyilvánosságra hozott adataival? És vajon ez jelentheti-e azt, hogy az első népszámláláskor sibe nemzeti kisebbségként csak a xinjiangi sibéket tartották számon? Mielőtt a sibék lélekszámának alakulására vonatkozó hivatalos adatokat áttekinteném, fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy e tanulmányok — függetlenül attól, hogy a bennük közölt adatok mérvadóak-e — alátámasztani látszanak a sibék identitásának történelmi változásairól fentebb ismertetett feltevéseimet: azt, hogy az 1950-es évek elején a sibék — bár valóban felkerültek a nemzeti kisebbségek hivatalos listájára — elsősorban mint egy, a Xinjiang Ujgur Autonóm Területen belül élő etnikum éltek a köztudatban. Hadd idézzek e kérdésre vonatkozóan a Liaoning tartománybeli daliani sibékről szóló - még kiadatlan — könyvből: 4 A kiadás alatt álló könyv kéziratát Na Oiming, a sibe etnikus nacionalista törekvések egyik kiemelkedő jelentőségű alakja bocsátotta rendelkezésemre.
