OCR
40 ¢ A MARTIRIUM HOMALYABOL Egy 1951-es amerikai jelentés a következőket idézi az újonnan hatalomra került kommunista párt etnopolitikai programjából: A Kínai Népköztársaság határain belül élő összes nemzetiség egyenlő. Egységet kell alkotniuk, kölcsönösen segíteniük kell egymást, szembe kell szállniuk az imperializmussal és a maguk közellenségével, mert csak így válhat a Kínai Népköztársaság a nemzetiségek összességéből alkotott, testvériségen és együttműködésen alapuló hatalmas családdá. [...] Területi autonómiát kapnak azok a területek, ahol nagyobb lélekszámban élnek nemzeti kisebbségek, amelyek lélekszámuk és területi eloszlásuk alapján különféle autonóm szervezeteket állíthatnak fel. Ahol több nemzetiség él együtt, illetve a nemzeti kisebbségek autonóm területein biztosítani kell, hogy a különböző nemzetiségek a helyi politikai-hatalmi szervekben megfelelő számú képviselővel rendelkezzenek. [...] Minden nemzeti kisebbségnek jogában áll nyelvjárását, nyelvét ápolni, hagyományait, szokásait és vallási hitét megőrizni és megreformálni. A népi kormány feladata a nemzeti kisebbségekhez tartozó tömegek segítése a politikai, gazdasági, kulturális és oktatási építőmunka fejlesztésében. (Francis 1951: 148 [ford. Varga Katalin]") A fentiek megvalósítása lett egyben a kulcsa annak, hogy akommunista párt legitimálhassa hatalmát és a territoriális integrációra irányuló politikáját (Mullaney 2.011: 80). Az etnopolitikai terv megvalósításának mindössze egyetlen, de annál összetettebb problémakört felvető feltétele volt: átlátni azt, hogy voltaképpen hány nem-han csoport is létezik Kína határain belül. A Kínai Népköztársaság első népszámlálása — amely 1953 júliusa és 1954 májusa között zajlott (Mullaney 2.011: 20) -— voltaképpen ennek a kérdésnek a tisztázását tűzte ki célul. A népszámlálás azonban nem várt eredményt hozott, ami jól tükrözte az utolsó császári dinasztia bukása utáni Kínát jellemző identitáskrízist: ekkor ugyanis több mint 400 nem-han csoport identifikálta magát nemzetiségként — azaz minzuként -, feltételezett közös leszármazásuk alapján (Gladney 1988: 108). A nemzeti kisebbségek számának kiigazítását, a nem-han csoportok kategorizálását — pontosabban fogalmazva csökkentését — célozta meg az az etnikus klasszifikációs program, amelyet a Párt 1954-ben hirdetetett meg (Rees 2000: 17; Mullaney 2011: 3]. A programon belül kiemelkedő szerepet 2 Eredeti közlés (a szerzőre hivatkozva): Peoples China, Vol. I, No. 7 (1950. április 1.). 7. 13 "Thomas S. Mullaney az adott program fordításának magyarázatakor hangsúlyozza, hogy bar a kinai kifejezést ,, Nationalities” Classification Projectként is át lehetett volna ültetni az angol nyelvbe, az Ethnic Classification Project elnevezés mégis jobban tükrözi azt, hogy a , nemzetiségek" kategorizálása olyan kínai etnológusok és nyelvészek munkájának köszönhető, akik munkájuk során a nyugati társadalomtudományokban használatos