OCR
36 " A MÁRTÍRIUM HOMÁLYÁBÓL egyaránt fokozódó elégedetlenség vezetett el. A hagyományosnak tekintett társadalmak és hitek végleg elsorvadni látszódtak, és a kínai értelmiség megkezdte a nemzetről alkotott európai gondolatok átültetését saját viszonyaira.! A folyamat eredményeként fogalmazódott meg a kínai nemzeti egység megteremtésének politikai programja, és Szun Jat-szen (1866-1925), a dinasztikus forradalomnak véget vető 1911-es forradalom vezéralakja, már egyértelműen a nacionalizmusra építette kormányzatának politikai ideológiáját (Meissner 2006: 7). A régi rendszer 1895 és 1916 között végérvényesen eltűnni látszott. Az átalakulásra tett kísérletek azonban, miután 1916-ban Kína katonai kormányzói egymás ellen fordultak és külföldi hatalmak támogatásával felosztották egymás között az országot, nem jártak sikerrel. A káosz időszaka köszöntött be, amely nem tette lehetővé, hogy a század elején kibontakozó nacionalista mozgalmaknak legyelőrel maradandó következményei legyenek. Ezek az évtizedek a Kína határain belül élő etnikumok jövőjének szemszögéből mégis döntő jelentőséggel bírtak. Már csak azért is, mert az 1930-as évektől a lassan, de biztosan előretörő marxizmus követői az egységes Kínáról alkotott víziójukat az ekkor formálódó elméletekből és az elméleteket szolgáló új fogalomrendszerből merítették (Mullaney 2011: 2]. Abból a fogalomrendszerből, amely az emberi csoportokat rasszokba osztó , nyugati" osztályozást alapul véve épült ki. Ez az osztályozás egészen a 19. század végéig ismeretlen volt Kínában. A nézet, hogy a kínaiak a , sárga rasszba" tartoznak, misszionáriusok közreműködésével terjedt el az 1890-es években (Dikötter 1997: 36]. Kínában ugyancsak ekkortájt vált ismertté Charles Darwin evolúciós elmélete, köszönhetően a Brit Királyi Haditengerészetnél tanult Yan Funak, aki Thomas Henry Huxley Evolution and Ethics (1893) cimü munkáját kínai nyelvre fordította. Az 1898-ban megjelent fordítás, amelyet Yan Fu saját megjegyzeseivel egészített ki, nagy hatással volt a kínai értelmiségre, különösképpen a rasszról való gondolkodás tekintetében. E fordítás megjelenése után, a 20. század elején, az etnikumok kategorizálását érintő elméletek középpontjába a japán minzoku szóból eredeztethető fogalom került, amelyet kínai nyelvre minzuként ültettek át (Gladney 1988: 117]. Az átvétel eredete nem meglepő: a 20. század elején, ahagyományok és a modernizáció közötti sikeres kompromisszum miatt, a japán modellt vették mintának a modernizációs folyamat végrehajtásához. Sok kínai diák utazott ekkor a szigetországba tanulni, és a kínai értelmiség színe-java elsősorban 1 Ez az a folyamat, amit a nacionalizmus modernista elméleteinek hívei az európai modernizációs hatások, a kapitalizmus, az iparosodás vagy az urbanizáció következményeként jelölnek meg (vö. Anderson 1983; Hobsbawm - Ranger [szerk.] 1983], és amelynek Ázsiára és Afrikára gyakorolt romboló hatását gyakorta hangsúlyozzák (vö. Kedourie 1960; Kautsky 1962).