Oldal 35 [35]
OCR
BEVEZETÉS " 33 besorolásuk is változott az idők folyamán: ők előbb a Mongol, majd 1692-től, a Mandzsu Nyolc Zászlóban teljesítettek szolgálatot." Ám akárhogyan is volt, és akármennyire is sok szempont figyelembevételét igényli a nyolczászlós hadseregbe besorozott népcsoportok önazonosságának kérdése, annyi bizonyosnak tekinthető, hogy a Kilenc Törzs Háborújában való részvétel és a nyolczászlós hadseregbe való sorozás mérföldkőnek tekinthető a sibe identitástudat alakulásának folyamatán belül. Először is azért, mert annak következtében, hogy a Kilenc Törzs Háborúja kapcsán a sibe név feljegyzésre került, a sibék a történelem színpadára léptek. A történelem (re)konstruälhatösäga pedig, ahogyan arra fentebb már utaltam, a kínai nemzeti egység megteremtésének folyamatában fontos szerepet töltött be. Másodszor azért, mert a mandzsu nyolczászlós hadseregbe sorozva a sibék mintegy , megörökölték" a mandzsu nyelvet és írásrendszert, amelyre mind a mai napig önazonosságuk szerves részeként tekintenek — függetlenül attól, hogy nyelvüket a Mandzsúria vidékén élő sibék ma már nem beszélik. Harmadszor pedig azért, mert azáltal, hogy a zászlókhoz való tartozás születés által szerzett joggá lett (Dikötter 1997: 15], a sibék a , zászló embereiként" annak a csoportnak a részévé váltak, amellyel szemben - a mandzsuellenes mozgalmak nyomán - a modern kínai nacionalizmus első megjelenési formái alakot öltöttek. A sibe identitás alakulását meghatározó események nyomvonala innen, a 17. század közepe-vége tájáról a 18. század derekának történéseihez vezet. Ez idő tájt ugyanis, 1764-ben, Oianlong császár (ur. 1736-1795) rendelete értelmében a sibe haderő mintegy 1000 katonáját határőrszolgálatra a Mandzsu Birodalom északnyugati határvégeire, az Ili folyó vidékére, a mai kínai-kazah határ mentére rendelték (Wu — Zhao 2008c: 61]. Az áttelepülő katonák és családjaik az őshazával együtt hátrahagyták nemzetségeiket, rokonsági kötelékeiket is — végzetes csapást mérve ezzel a nyolczászlós hadsereg felállítása által már amúgy is megingatott egykori, rokonsági csoportokon alapuló sibe társadalomszervezetre. A mai Mongólián keresztül vezető út valamivel több mint egy évig tartott; azok a sibék, akik ma a Xinjiang Ujgur Autonóm Terület vidékén élnek, voltaképpen valamennyien a 18. században áttelepített katonák leszármazottai. A mára a Nagy Nyugatra Telepítés néven ismertté vált esemény nagy jelentőséggel bír a sibe azonosságtudat alakulásának szemszögéből. A Nagy Nyugatra Telepítést követő évszázadok során ugyanis a , kínaivá válás" folyamata nem azonos arányban érintette az egymástól elszakított sibék két nagy csoportját: nyelvüket, írásrendszerüket és szokásaik jelentős részét mára csak a xinjiangi sibék őrizték meg. Ezen a területen, amelynek északi és déli vidékein egykor a Selyemút húzódott, az indoiráni, iszlám, türk, mongol és tibeti kulturális hatások 4 A vonatkozó irattári anyagok áttekintését lásd Wu 2005.
