OCR
BEVEZETÉS " 29 Nemzeti kisebbséggé nyilvánításuk után (1954) a sibék egymástól elszakított két nagy csoportjának Jokális elíitjei is csatlakoztak ahhoz az országos ívű programhoz, amely a nemzeti kisebbségek történelmének megírásán keresztül a nemzet történelmének megírására irányult. Csakhogy a sibék esetében — paradox módon - a sibe történelem folyamatos (relkonstrukciója a sibe etnikus nacionalizmus kibontakozásával járt együtt: azzal a Janusarcú jelenséggel, amely egyszerre szolgálta a sibe nemzeti identitástudat kialakítását és a kínai nemzeti egység építését. A folyamat pedig, ahogyan azt Tong Jingfei története is példázza, még korántsem zárult le: mi mást jelenthet a leszármazás és az eredet szüntelen újra- és továbbgondolása, ha nem azt, hogy a sibe nemzeti identitástudat éppolyan képlékeny, mint a kínai nemzeti egység maga? Az egymástól elszakított sibék két nagy csoportjának egybehangolt törekvései mentén, történelmük megírásával párhuzamosan kezdődött tehát meg a sibe etnikus nacionalizmus kibontakozása. Ez az a folyamat, amelynek jellemzőit munkámban az 1950-es évektől egészen napjainkig követem nyomon. Még közelebbről: a sibe etnikus nacionalizmus természetéről igyekszem minél teljesebb képet alkotni. Munkám középpontjába pedig azokat a múltképzeteket konstruáló etnikus nacionalista törekvéseket helyezem, amelyek a sibék egymástól elszakított csoportjait — áthidalhatatlannak tűnő nyelvi és kulturális különbözőségeik dacára is — homogenizálták. De vajon miért is volt erre ahomogenizációra szükség, ha a sibék egymástól elszakított két nagy csoportja már az etnikus nacionalista törekvések kibontakozásakor is egy és ugyanazon nemzeti kisebbség tagjaként volt számon tartva? És kiknek volt fontos mindez? E kérdések megválaszolása azért is különösen fontos, mert az 1900-as évek derekán a nemzeti kisebbségek megkonstruálása történelmi horderejű lépés volt. Voltaképpen ez az, ami a mai, modern Kínában minden, etnicitással kapcsolatos kérdés mélyén meghtizddik (Mullaney 2011: 4). Ezért munkám bevezetésében a szóban forgó problémakört vizsgáló történészek, politológusok, sinológusok és antropológusok nyomdokain haladva, mindenekelőtt magam is a sibék nemzeti kisebbséggé válásának folyamatát tekintem át, magyarázatot keresve arra, hogy mit jelenthetett a sibék számára nemzeti kisebbséggé válni. Milyen látószögből érdemes továbbá ezt a fordulatot megközelíteni? És hogyan formálja a választott megközelítési mód mindazokat a kérdésfeltevéseket, amelyek a sibe etnikus nacionalizmus megértéséhez közelebb vihetnek? A munkámhoz írt bevezetésemben ezeket a kérdéseket járom körbe, hogy ez után a szálat ott vehessem fel, ahol a nemzeti kisebbségek megformálását és a ,kinaiva válás" folyamatát tárgyaló munkák (lásd pl. Gladney 1988; Mullaney 2011) befejeződnek. Kutatásaim mégsem sorolhatók be a tipikusnak mondható, kínai etnikumokra irányuló tudományos munkák közé. Azáltal ugyanis, hogy kiemelt figyelmet fordítok a sibe lokális elitek történelemkonstruáló