OCR
132 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői állomásozó kisebb-nagyobb egységeinek erejét az eltérő funkciók miatt nehéz lenne összevetni. A helyi erőviszonyok ráadásul kiegészülnek azon erőkkel, amelyek ugyan nem a szigeten tartózkodnak, de az ott kialakuló katonai helyzetet mindekoron befolyásolják. Ebben a tekintetben érdemes egy regionális és egy nagyhatalmi szintet megkülönböztetni. A regionális szint legfontosabb szigethez kapcsolódó eleme a görög-török konfliktus, amelyben Görögország és a görög ciprióták katonai kapacitásai messze elmaradnak a törökök erejétől. Noha ezt effektív diplomáciával és védelmi szövetségekkel kompenzálni tudják, az aszimmetrikus katonai helyzet a geostratégiai koncepcióik egyik legfontosabb mozgatórugójává vált. A nagyhatalmi szint legszámottevőbb jellemzője, hogy Ciprus a nyugati érdekszférába tartozik, a szigeten állomásozó erők tehát Washington és szövetségeseinek térségbeli pozícióit erősítik. Ez a tapasztalat természetesen jelentős hatást gyakorol az USA szigettel kapcsolatos geostratégiai orientáció jára, amelyben legalább kettő katonapolitikai érdek azonosítható. Az első, hogy Washington tulajdonképpen a helyi katonai status guo fenntartásában érdekelt, azaz abban, hogy a sziget ellenőrzésének nyugati kizárólagossága megmaradjon, a lehetséges nagyhatalmi vetélytársak katonai értelemben ne tudjanak ciprusi pozíciókat szerezni. A második, hogy az egyébként jelentős mértékben felhalmozott erők kizárólag elrettentési célú alkalmazása fennmaradjon, azaz a szigeten és környékén felhalmozott görög és török erők ne egymás ellenében kerüljenek felhasználásra. Washington Ciprussal kapcsolatos geostratégiai orientációjának ez az egyik legfontosabb mozgatórugója, amely sok esetben ellehetetleníti a ciprióták érdekeinek figyelembevételét. A katonai jellegű prioritások elemzésekor érdemes röviden kitérni a brit pozíciókra is, noha a kérdéssel foglalkozó szakirodalmak hiányában ezek a megállapítások inkább csak szubjektív reflexiók lehetnek. Az összegzést a legfontosabb prioritással kezdve megállapítható, hogy London a ciprusi pozíciók fenntartását vitális jelentőségűnek tekinti, ez a szigettel kapcsolatos geostratégiai koncepcióinak talán legfontosabb mozgatórugója. Emiatt próbál meg évtizedek óta semleges státuszt kialakítani, amely katonapolitikai döntéseit is befolyásolja. Noha állandóan felmerülő gazdasági problémái (Kákai 2014) ellenére kapacitásai lehetővé tennék, az Egyesült Királyság a szükségesnél nagyobb szárazföldi és haditengerészeti erőket nem állomásoztat a szigeten, ezáltal biztosítva a görög cipriótákkal és törökökkel kialakított törékeny, de pragmatikus viszonyrendszer megőrzését. Utóbbiak miatt a szigeten kialakított brit erők alapvetően funkcionális szerepet töltenek be, és olyan légi- és felderítői funkciókat látnak el, amelyek az Egyesült Királyság mellett a NATO, tehát az