Oldal 131 [131]
OCR
KÖVETKEZTETÉSEK 129 zők végsősoron azonban nem tartoznak a fajsúlyos geopolitikai indikátorok közé. Más a helyzet Görögországban és Törökországban, ahol a görög és török népcsoporti viszonyrendszer geostratégiai prioritásként érvényesült. Ez tulajdonképpen magától értetődő reakciónak tekinthető, a szigeten élő görög vagy török etnikumok védelme és érdekeinek képviselete ugyanis természetszerűen merül fel a görög vagy török vezetőkben. Fontos ugyanakkor rámutatni, hogy a népcsoportok közötti szoros kapcsolat sok esetben túlmutatott a ciprióták érdekképviseletén és akkor is fennmaradt, amikor a köteléket a sziget közösségei egyébként lazítani kívánták. Az egyenlőtlen viszonyrendszert jelzi, hogy mindkét népcsoporti kapcsolat esetében megszokott Görögországról vagy Törökorszägröl „anyaorszagkent” beszelni (Papadakis 2005). Ankara Ciprus-politikáját különösen jól szemlélteti az az évtizedek óta használt analógia, amely Törökország és Ciprus viszonyát az anya-gyermek kapcsolattal (motherlandbabyland) azonosítja, a sziget belügyeibe való beavatkozást pedig a jószándékú iránymutatás retorikájával próbálja legitimizálni (Tastekin 2015). Görög esetben ez a konkrét analógia ma már elmarad, ennek oka azonban Görögország konfliktusgeneráló szerepe, amelynek egyik, de nem egyetlen példája az 1974-es puccs, illetve az abból következő belső feszültségek. A görög ciprióták és a görögök, illetve a törökök és a török ciprióták közötti viszonyrendszer tehát korántsem problémamentes. Ennek oka, hogy Athén és Ankara beavatkozása csak látszólag különbözik más nemzetközi tényezők viselkedésétől, a két regionális hatalom geostratégiai prioritásait ugyanis elsősorban saját érdekei és hatalmi ambíciói orientálják, amelyben a ciprióta közösségek tényleges érdekképviselete csak akkor érvényesül, amikor az egybecseng Görögország és Törökország saját érdekeivel. Míg az emberi tényezők csak Görögország és Törökország esetében érték el a stratégiai prioritások területét, addig a strukturális tényezők már a nemzetközi szereplők szélesebb körét érintették. A helyi belpolitikai viszonyrendszerek esetében ismételten természetes Athén és Ankara szerepvállalása, hiszen a mindenkori ciprióta politikai elitek szoros kapcsolatban álltak görög és török megfelelőikkel, a nemzetközi térre vonatkozó fajsúlyosabb döntéseiket azokkal egyeztetve és azok segítségévével érték el. Ez a görög ciprióták esetében a 2004-es uniós csatlakozás után némileg megváltozott, hiszen a ciprusi politikai elit lehetőségei mind európai, mind pedig regionális viszonylatban javultak. Noha az Európai Parlamentben Máltához hasonlóan Ciprus is csak hat képviselőt delegál, az EU szokásos vezetői egyeztetései lehetőséget adnak a görög cipriótáknak némi politikai befolyás kialakítására. Ez különösen a Törökországgal kapcsolatos ügyek esetében biztosít lehetőséget, a görög ciprióták
