Oldal 129 [129]
OCR
KÖVETKEZTETÉSEK 127 A fizikai tényezők esetében a tengeri és vízi utakkal, illetve a légtérrel kapcsolatos adottságok is számottevő szerepet játszanak. A kérdéskört stratégiai prioritásként kezelők száma ez esetben jelentősen csökken: Görögországon és Törökországon kívül ugyanis a többi szereplő csak retorikai értelemben bonyolódik bele ezekbe a területi vitákba. Athén és Ankara esetében a helyzet ennél ismételten komplexebb, hiszen a két ország az égei-tengeri területi viták kivetüléseként, azok keleti nyúlványaként tekint a ciprusi felségjogokkal kapcsolatos nézeteltérésekre. A nemzetközi jog eltérő értelmezésén túl ezeknek alapvetően két mozgatórugójuk van: az , ÉCTK" státuszával kapcsolatos nemzetközi jogi viták, illetve a 2010 óta bekövetkező földgázfeltárások. Az első esetben nyilvánvaló, hogy Törökország az , ÉCTK" függetlenségére vonatkozó elismerése szükségszerűen a felségjogokra is kiterjed, amely a konfliktus földrajzi fókuszát a tengeri és légi területekre is kiterjeszti. Ugyanez a logika determinálja Görögország - és egyébként minden más állam - hozzáállását is: az , ÉCTK" függetlenségének elutasításából egyenesen következik a felségjogokra vonatkozó török követelések elutasítása. A pángörög együttműködésen túl Görögország számára ez saját konfliktusai szempontjából is vitális jelentőségű: egy esetleges ciprusi rendezés által kieszközölt, felségjogokra vonatkozó kompromisszumos megoldás a görögök számára elfogadhatatlan lenne, hiszen az az Égei-tengeren is jogalapot biztosíthatna a török követeléseknek. A felségjogokhoz köthető prioritások másik mozgatórugója a térségben található fölgázmezőkhöz kapcsolódik. Ahogy korábban kiemelésre került, Ciprus méretéhez és lakosságszámához viszonyítva relatíve nagy tengerfelületek felett szerzett joghatóságot ( UNCLOS), amelyek szerepe az előző évek során felértékelődött, hiszen a területen regionális értelemben jelentős nagyságú földgázt tártak fel. Ez a térségbeli szereplők közül leginkább Törökországot zavarja, hiszen Ankara saját földközi-tengeri feltárásai eddig nem vezettek eredményre, így a tengeri és légtér viták lehetőséget biztosíthatnak a feltárások ciprusi környéki kiterjesztésére. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a török taktika nem feltétlen a térségben található gázmezők kisajátítására irányul, sokkal inkäbb a g6rôg cipriétäk feltéräsainak blokkoläsära (Kacziba 2020c, 2020a). Ez az Égei-tengeren bevált taktika ugyanakkor már nem csak a görögöket és a görög cipriótákat érinti. A két regionális hatalmon túl az USA is geostratégiai prioritásként kezeli az energiai tényezőket, ráadásul utóbbiakon és a térségbeli szomszédokon (Izrael, Egyiptom) túl a kötet által külön nem tárgyalt Franciaország (Total), Olaszország (ENI), Katar (Qatar Petroleum) és Del-Korea (KOGAS) is részévé vált a ciprusi gázüzletnek. Fentiek közül az összes szereplőt természetesen a földgázkitermelésből származó haszon motiválja,
