Oldal 128 [128]
OCR
126 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői felértékelte a sziget jelentőségét, és azt az illúziót keltette, hogy Törökországnak nemcsak joga, de nemzetbiztonsága és tengeri határainak védelme miatt kötelessége is beavatkozni Cipruson. Ennek megfelelően a ciprusi kérdés az 1950-es évek óta nemzeti ügy Törökországban, egy olyan nemzet- és védelempolitikai alaptézis, amelyet pártállástól függetlenül minden török kormány elsődleges regionális kérdésnek tekintett, és tekint ma is (OZer 2020). A török álláspont abból a megközelítésből indul ki, hogy a sziget az anatóliai kontinentális talapzat meghosszabbodott nyúlványa, Ankara érdekszférájának szerves része, amely demográfiai, történelmi, kulturális és földrajzi alapon nyugvó stratégiai megfontolások okán Törökország külpolitikájának és nemzetbiztonságának elvalaszthatatlan alkotóeleme (Bryant & Hatay 2015). A nemzetbiztonság ebben az esetben is kulcsszó, hiszen a sziget elhelyezkedése nemcsak Ankara ambícióit, de félelmeit is motiválta. Ebben a vonatkozásban az 1950-es évektől a török nemzetbiztonsági stratégia egyik legfontosabb kritériuma a sziget egyoldalú görög ellenőrzésének megakadályozása, az enoszisz, azaz Görögország és Ciprus egyesülésének prevenciója volt. A görög annexió - vagy a független ciprusi állam egyoldalú görög ellenőrzése - egyszerre reflektált a görög-török bilaterális kapcsolatok feszültségeire, valamint Törökország regionális , népszerűtlenségére. Görög-török viszonylatban Ankara tudatosan próbálta elkerülni, hogy az égei-tengeri szigetek és Kréta mellett Ciprus is görög ellenőrzés alá kerüljön, ezzel pedig a jelenleginél jóval fajsúlyosabb földközi-tengeri mozgásteret biztosítson Athénnak. Regionális viszonylatban Törökország egy törökellenes koalíció kialakulásától tartott, amelynek létrehozásában az 1980-as évek végétől a 2000-es évek közepéig elsősorban Görögország játszotta a kezdeményező szerepet, és együttműködőkészséget talált például az örményekben, szírekben vagy a kurdokban. Törökország múltbéli konfliktusait és jelenkori vitáit látva nem meglepő, hogy a regionális biztonsági konstellációban Ciprus is jelentős szerepet játszik: Grúzián kívül a török ciprióta bábállam szinte az egyetlen olyan , szomszéd" amellyel Ankarának nem voltak vagy jelenleg nincsenek bilaterális konfliktusai. Az észak-ciprusi török jelenlét nélkül ez a kör jobbára bezárulna, javítaná Törökország térségbeli ellenfeleinek pozícióit, és a szigeten állomásozó körülbelül 30 000-40 000 török katona, illetve az őket kiszolgáló tengeri és légi eszközök hiányában külső védelem nélkül hagyná Délkelet-Anatólia stratégia pontjait. A ciprusi török támaszpontok utóbbiak közül az Iskenderuni-öböl térségében található jelentősebb városok (Merszin, Tarszusz, Adana, Ceyhan, Iskenderun), energetikai és hadászati létesítmények védelmét (is) szolgálják, és egyfajta külső határvédelmi mechanizmusként funkcionálnak (Uo.).
