Oldal 127 [127]
OCR
KÖVETKEZTETÉSEK 125 próbált állomásoztatási jogot szerezni a szigeten, ugyanakkor ezt mind a helyi közösségek, mind azok nemzetközi patrónusai konzekvensen elutasították. Míg az elhelyezkedéssel kapcsolatos fokozott brit, amerikai és orosz érdeklődést a Szuezi-csatorna, a Közel-Kelet, illetve a térség jelentősebb államainak, kereskedelmi ütvonalainak, nyersanyaglelöhelyeinek &s konfliktuszönäinak közelsége indokolta, addig a görögök és a törökök esetében egyéb tényezők is szerepet játszottak. Görögország számára a sziget lokációja elsősorban védelmi szempontból hangsúlyos. Athén biztonságpolitikai logikájának megértéséhez fontos adalék, hogy a görög védelempolitika 1974 után főként a keleti és délkeleti veszélyekre fókuszált, és paradox módon elsősorban a NATO szövetséges Törökország által támasztott kihívásokra koncentrált. Athén hozzáállását a nacionalista álmok (enoszisz), az ütköző geopolitikai érdekek, illetve az 1923-as lausanne-i békeszerződés után kialakított és időközönként megreformált nemzetbiztonsági koncepciók definiálták (Mazis 2005). Ezek a koncepciók a görög-török katonai erőegyensúly és a ciprusi görögség védelmén túl kiemelt szerepet szántak a török szárazföldhöz közel eső - főként égei-tengeri - szigeteknek. Ezek a szigetek - amelyek többsége a lausanne-i és az 1947-es párizsi béke után görög szuverenitás alá került - egyrészt lehetővé tették a környékbeli tengerfelületek ellenőrzését és kisajátítását, másrészt egyfajta előretolt védelmi vonalként védelmezték a görög szárazföld fajsúlyosabb stratégiai pontjait, kikötőit és városait. A görög-török , katonai aszimmetria" csökkentésében Ciprus az égei-tengeri szigetekhez hasonló szerepet töltött be és — a görög elképzelés szerint — Anatólia délkeleti partvonalára is kiterjesztette volna Athén katonai ellenőrzését. Bár ez a török oldalról inkább bekerítésnek tűnt, az 1993 novemberében létrehozott görög-ciprusi közös védelmi térség létrehozása elsősorban a pánhellén biztonságpercepció növelésére szolgált, hadászati értelemben pedig a jóval nagyobb katonai potenciállal rendelkező Törökország erőinek mennyiségi és területi megosztását kívánta elérni (Forgács 2000). Ciprus európai uniós tagságának s kierőszakolása" (2004) ugyanezen stratégia megreformált változatának tekinthető, és illeszkedik a görög külpolitika azon törekvéseihez, amelyek a török fenyegetést az önálló európai védelmi potenciál létrehozásával, illetve Törökország szomszédaival kialakított baráti kapcsolatokkal kívánták ellensúlyozni. Nem meglepő módon, utóbbi jellemzők Törökország számára is felértékelték a sziget lokációját. Míg Görögország a legközelebb eső görög terület, Kasztelórizo esetében is több mint 260 km-re helyezkedik el Ciprustól, addig Anatóliát csak egy 70-90 km széles tengerszoros választja el a szigettől. Ez a fizikai közelség - illetve természetesen a török ciprióta népesség - Ankara számára
