Seite 115 [115]
OCR
A KONFLIKTUS GEOSTRATEGIAI ÖSSZETEVŐI: STRUKTURÁLIS TÉNYEZŐK 113 mutatói 1980 és 2019 között 3290-kal javultak, az utóbb említett 2019-es évben globális összehasonlításban a 33. legmagasabb adatot produkálták (UNDP 2020). A sikereket ugyanakkor beárnyékolják a 2010-es években bekövetkezett válságok, amelyek a korábbi évek kiugróan magas növekedési ütemét visszaterelik a természetes fejlődési tendenciák irányába. Erről tanúskodik például, hogy a ciprusi GDP 2013-ban és 2019-ben is 6,390-kal csökkent, a munkanélküliségi ráta 2010-2020 között átlag 10,390 környékén mozgott, a bruttó megtakarítások pedig a 2011-es 4,58 milliárd USD maximumról 2019-re 1,94 milliárd USD-re csökkentek (O Neill 2023; Ihe World Bank 2021b, 2021a). Az , ÉCTK? által kialakított szociális környezet ugyan elmaradt a déli országrész viszonyaitól, azonban a 2010-es évek közepére bőven meghaladta az el nem ismert , országoktól" elvárható állapotokat. A terület globális kontextusba helyezve a közepes jövedelmi kategóriába sorolható, ahol az egy főre jutó bevételek bizonyos években elérték, sőt meghaladták az Európai Unió sereghajtóinak átlagjövedelmét. Utóbbira jó példa, hogy 2016-ban az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem (GNI) Észak-Cipruson 13 902 USD volt, míg Magyarországon 12 686 USD (Ekici 2019). Bár a török líra jelentős értékvesztése, valamint a COVID-19 pandémia az utóbbi években rontott ezen a pozitív mérlegen, az , ÉCTK" a korábbi évtizedek viszonyaihoz képest így is jelentős fejlődést könyvelhetett el. A változás történeti referenciapontja ebben az esetben is az 1970-es évek második fele. A háborús események lezárulta után a török ciprióta adminisztráció előnyösebb adottságokkal indult, hiszen — a megszállást megelőző időszak adatait figyelembe véve - az okkupált északi részen helyezkedett el a turistaszallasok 65%-a, az éptilé hotelek és szallasok 87%-a, a banyak és bányászati eszközök 5699-a, a haszonállat állomány 4196-a és a mezőgazdasági termőterületek 4790-a (Panteli 1984). Ahogy korábban kifejtésre került, az alapvetően előnyösebb adottságokat ugyanakkor nem sikerült kihasználni: az elismertség hiánya mind a nemzetközi kereskedelmet, mind pedig a korábban húzóágazatként funkcionáló turizmust ellehetetlenítette. Utóbbira jó példa, hogy a nem török állampolgárságú beutazók száma először 1982-ben lépte át a 20 ezret, a turisztikai bevételek pedig először 1986-ban haladták meg az 50 millió USD-t (DEVPLAN 2020). A gazdasági lehetőségek szűkülését nehezítette, hogy az északi országrész a foglalkoztatási ágazatok átalakulása, valamint az újonnan betelepülők miatt jelentős munkaerőtöbblettel találta szembe magát. A többlet egyrészt a körülbelül 30 000-35 000 ezer délről érkező török ciprióta menekültből, másrészt a következő években Törökországból érkező mintegy 60 000 törökországi bevándorlóból tevődött össze (Ekici 2019). A foglakoztatási nehézségeket északon sem
