Oldal 103 [103]
OCR
A KONFLIKTUS GEOSTRATÉGIAI ÖSSZETEVŐI: STRUKTURÁLIS TÉNYEZŐK 101 vát támogatja. A CTP szoros kapcsolatot ápolt a görög ciprióta AKEL-lel, ami évtizedekig támadási felületet biztosított az ellenfelek, főként az UBP számára. A populista támadások gyakorta kiélezték a politikai vitákat a CTP és az UBP, illetve azok vezetői, Özker Özgür és Rauf Denktas között. Az UBP mellett a CTP Törökországot is gyakran éles kritikával illette, sérelmezve asszimilációs törekvéseit, a konfliktus megoldását hátráltató hozzáállását vagy az északon állomásozó török katonák számát (Ekici 2019). A párt évtizedekig tartó ellenzéki pozíció után 2005-ben delegált először államfőt, Mehmet Ali Talat vezetésével 2010-ig kormányozta az északi területeket. Noha Talat alapvetően mérsékelt és kompromisszumkész Ciprus-politikát képviselt, progresszív hozzáállását az Annan-terv utáni bizalomvesztés időszakában kevéssé tudta kihasználni. Az államfőket delegáló pártok nyomvonalán haladva a következő említésre méltó formáció a Közösségi Felszabadítás Pártja?. A szociális és társadalmi kérdésekre fókuszáló párt a kemalista ideológia liberális és demokratikus alapelveire koncentrált, alapvetően a baloldali és a centrum szavazóinak próbált alternatívát biztosítani. A párt 1976-os alapítása után rögtön a nemzetgyűlési szavazatok 209-át nyerte el, amely a következő években is jellemző maradt, ugyanakkor jelentős emelkedést nem tudott felmutatni. A helyhatósági választásokon azonban sikeresen szerepeltek, példának okáért a párt által delegált Mustafa Akinci 1976 és 1990 között végig Nicosia északi részének (Lefkosa) polgármestere tudott maradni. A politikus aktív szerepet játszott a párt megújulásában is: 2007-ben több párt egyesülésével jött létre a Közösségi Demokrácia Pártja". A szociáldemokrata orientáltságú TDP aktívan támogatta Mustafa Akinci elnökválasztási kampányát, amelynek segítségével Lefkosa egykori polgármesterét a szavazatok 60,5%-aval az ÉCTK államfőjének választották. Noha Akinci békepárti és kompromisszumkész vezetőként került az elnöki székbe, ugyanakkor az óriási várakozásokkal ellentétben nem tudott áttörést elérni. Sikertelenségének számos belföldi és nemzetközi vonatkozása volt, amelyek közül kiemelten fontos volt Ankara és Akinci alapvetően hűvös és feszültségektől sem mentes kapcsolata. A török ciprióta oldalon önálló külpolitikai stratégia kialakítására csak korlátozott lehetőségek kínálkoznak. Általánosságban elmondható, hogy a függetlenség 1983-as egyoldalú kikiáltása óta a török ciprióta , külpolitika? célja az országrész különállásának és szuverenitásának nemzetközi legitimációja, illetve a Ciprusi Köztársaság felbomlásának elismertetése. Ez az egyébként kevéssé 5 Toplumcu Kurtulus Partisi - TKP 36 Toplumcu Demokrasi Partisi - TDP
