Oldal 96 [96]
OCR
94 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői időről időre megpróbálta betölteni a keletkező űrt, amely természetesen növelte Moszkva Ciprussal kapcsolatos manőverezési képességeit. Utóbbiak mellett az oroszok az előző évtizedben elsősorban a gazdasági lehetőségeket tudták kihasználni. A sziget által biztosított kedvező adózási feltételek jelentős orosz tőkét csábítottak a szigetre, amely a 2010-es években az építőiparban, az ingatlanpiacon és a turizmus területén is jelentős orosz expanziót eredményeztek. Ezek az átmeneti orosz sikerek jelzik, hogy a geostratégiai orientációkat a fizikai és természetes adottságokon, illetve az emberi tényezőkön túl konstruált indikátorok is befolyásolják. A fent kiemelt orosz példa rámutat ezen indikátorok jelentőségére: Oroszországnak elsősorban az biztosított geopolitikai előnyt, hogy befolyást alakított ki a ciprusi politikai és gazdasági rendszerben, a fegyverexport területén pedig megbízható partnernek bizonyult. Moszkva ezeket a lehetőségeket kihasználva a szigettel kapcsolatos ügyek alakításának aktív részesévé vált, tehát konkrét területszerzés vagy támaszpontok létrehozása nélkül is képes volt az érdekérvényesítésre. Noha továbbra is célja maradt a közvetlen (katonai) jelenlét de jure kieszközlése, ugyanakkor annak hiányában geostratégiai orientációit a valós befolyás kialakítására alkalmas strukturális tényezőkre és szektorokra koncentrálta. A fejezet a továbbiakban ebből a tanulságból indul ki, és bemutatja azokat a szigeten kialakult politikai, gazdasági és katonai struktúrákat, amik jellemzőire a külhatalmi tényezőknek stratégiaalkotásuk folyamatában szükségszerűen reagálniuk kell. Politikai viszonyok Az 1960-ban elfogadott alkotmány értelmében a Ciprusi Köztársaság elnöki rendszerű polgári demokrácia, amelyben a végrehajtóhatalom feje a széles jogkörökkel rendelkező államfő. Az elnököt közvetlen és titkos szavazás útján a görög ciprióta közösség választja, kétfordulós rendszerben, öt éves időintervallumra. A törvényhozó hatalom letéteményese az egykamarás képviselőház, amelynek létszáma az 1985-ös alkotmánymódosítás értelmében 80 fő. A testületben 56 helyet foglalnak el a görög ciprióta képviselők, 24-et pedig a konfliktus miatt távolmaradó török közösségnek tartanak fenn. A képviselőház tagjait négy évre választják, közvetlenül, titkos és 18. életév felett kötelező szavazással, arányos választási rendszerben (Forgács 2002). A belpolitikai erőviszonyokban hagyományosan hangsúlyos szerepet tölt be a képviselőház elnöke. Ez a törvényhozási folyamatban képviselt funkciója mellett alkotmányos szerepköréből is következik: az államfő akadályoztatása vagy halála esetén a képviselőház
