Oldal 95 [95]
OCR
A KONFLIKTUS GEOSTRATÉGIAI ÖSSZETEVŐI: STRUKTURÁLIS TÉNYEZŐK A kötetben tárgyalt regionális és nagyhatalmi szereplők közül egyedül Oroszország nem képes katonai értelemben kiaknázni a sziget stratégiai adottságait. Az Egyesült Királyság, Törökország és Görögország - de jure vagy de facto módon, de - mind ki tudják használni a Ciprus által biztosított stratégiai előnyöket, erre utal, hogy utóbbiak mindegyike a mai napig katonai kontingenseket állomásoztat a szigeten. Bár az Egyesült Államok nem tartozik az 1960-ban meghatározott garantőr államok körébe, ugyanakkor közvetlen jelenlétéhez erre nincs is szüksége, hiszen a szuverén brit bázisterületek amerikai igénybevételét az Egyesült Királyság és az USA közötti megállapodások szabályozzák. Az ezek által biztosított lehetőségeket az USA légiereje és hírszerzési szolgálatai az előző évtizedekben igénybe is vették, az elsüllyeszthetetlen anyahajó stratégiai adottságait tehát Washington is ki tudta használni. A sziget iránt élénk érdeklődést tanúsító külhatalmak közül emiatt csak egyetlen államnak, Oroszországnak nincsen közvetlen, katonai erők állomásoztatását is lehetővé tevő , bejárása" a szigetre. Ezt Moszkva évtizedek óta sérelmezi, és folyamatosan napirenden tartja a témát (Shentov et al. 2020). Ennek egyetlen kézzelfogható eredménye az a 2015-ben kötött tengerészeti egyezmény volt, amelynek értelmében az orosz flotta kötelékébe tartozó hadihajók is kiköthettek a dél-ciprusi kikötőkben (Stergiou 2019). Mivel ez a lehetőség nem biztosított széleskörű mozgásteret az oroszoknak, ezért Moszkva más megoldási alternatívákat keresett. Ezek közül az alternatívák közül az emberi tényezők által kialakított strukturális viszonyok biztosították a legtöbb mozgásteret. Példának okáért a ciprusi pártrendszerben tradicionálisan előkelő szerepet játszó eurokommunista AKEL-lel kialakított baráti viszony elősegíthette az orosz érdekképviseletet, hiszen a legrégebbi görög ciprióta politikai párt az 1940-es évek óta szoros orosz kapcsolatokkal rendelkezik. A konfliktus előző évtizedeiben hasonló lehetőséget biztosított a Ciprusi Nemzeti Gárda állandó fegyver- és munícióigénye, amelyet Törökország NATO-ban betöltött jelentős befolyása miatt nem mindig sikerült nyugati forrásokból kielégíteni. A szovjet és orosz fegyveripar emiatt
