Page 93 [93]
OCR
A KONFLIKTUS GEOSTRATÉGIAI ÖSSZETEVŐI: EMBERI TÉNYEZŐK 91 szokásaikra és angol nyelvtudásukra, a görögországi görögöket pedig elítélik korrupt és rendezetlen állami viszonyaik, fejletlen infrastruktúrájuk, korántsem hatékony oktatási rendszerük és balkáni szokásaik miatt. Ami ennél is fontosabb: sokan árulóként tekintenek Görögországra, amiért az több ízben cserbenhagyta ciprusi görög testvéreit, mi több, a Makariosz elnök elleni 1974es puccsal kiprovokálta a sziget északi részének török okkupációját (Doob 1986). A törökországi törökök és a török ciprióták kapcsolatát szintén beárnyékolják bizonyos előítéletek. A görögöknél is említett kulturális különbségek mellett - és azoknál jóval nagyobb súllyal - a törökök esetében problémát jelent Ankara mindenre kiterjedő észak-ciprusi befolyása. Politikai szempontból számottevő feszültségforrás az északon állomásozó mintegy 40 000 török katona és az 1974 után betelepített, 100 000 főt biztosan meghaladó anatóliai telepes jelenléte (Kyriakou g Kaya 2011). Utóbbiak lélekszáma hivatalos adatok hiányában nehezen követhető, mindazonáltal a 2011-ben elvileg 294 906 lakosú északi országrész lakosságának még a török ciprióta hatóságok adatai alapján is körülbelül 3096-át tették ki (DEVPLAN 2020). Ez a politikai következményei mellett egyéb problémákat is szül. Az aluliskolázott telepesek a török ciprióták számára elfogadhatatlanul alacsony áron is munkát vállalnak, kiszorítva ezzel az amúgy is súlyos munkanélküliséggel küzdő helyieket számos gazdasági területről. Utóbbi jelenség a török ciprióták nagyarányú kivándorlásához vezet (Hatay 2007). Szintén problémát jelent, hogy a török ciprióták az atatürki elvekhez sokkal inkább ragaszkodva jóval szekularizáltabbak Törökországból beköltözött tarsaiknal, azokat vallási fanatikusoknak bélyegzik, akik viszont hitetlenséggel vádolják a helyieket. Az ellentéteket csak erősítik a török ciprióta , kormányok ; akik Ankarával a hátuk mögött sok szempontból pozitívan diszkriminálják a török telepeseket. A helyzetet jól példázzák Rauf Denktash egykori török ciprióta elnök szavai, aki szerint nincs különbség egy török ciprióta kivándorlása és egy anatóliai török betelepítése között, hiszen , egy török elmegy, és egy másik jön helyette" (Papadakis 2005, 108; 114). A népcsoporton belüli ellentétek a ciprusi konfliktus szempontjából legalább annyira fontos stratégiai tényezőnek bizonyultak, mint a görög-török ellentétek. A ciprióta önmeghatározás az újraegyesítési törekvések záloga, egy bizonyos fokú közös tudat és együttműködési hajlandóság ugyanis elengedhetetlen az egységesülő ciprusi állam működéséhez. A 2020-as török ciprióta elnökválasztás után előtérbe kerülő megoldási alternatíva érdekes módon pont a kettős identitás összetevőinek párharcára reflektál: az újraegyesítési koncepció a közös ciprióta tudatra, míg a kétállami megoldás lehetősége a szeparált és a másik felet kizáró görög vagy török identitásra építve kívánja rendezni a sziget konfliktusát.
