Seite 89 [89]
OCR
A KONFLIKTUS GEOSTRATEGIAI ÖSSZETEVŐI: EMBERI TÉNYEZŐK 87 a 100 000 főnyi nagyságrendet. Az állampolgársággal nem rendelkezők aránya szintén jelentős, és az előző népszámlálások adatai alapján folyamatosan növekszik. A hivatalos adatok alapján 1996-ban 30 702, 2006-ban 70 525, 2011-ben pedig 80 550 török állampolgár tartózkodott az , ÉCTK" területén, amelybe nem tartoztak bele az ott állomásozó török katonák, a szolgálatra őket elkísérő családtagok viszont igen (Hatay 2017). A növekedés a 6. táblázat adatai alapján ezt követően is folytatódott, ami azért rendkívül fontos fejlemény, mert Hatay imént idézett publikációja szerint 2014-2015-től ugrásszerűen nőtt a kiadott észak-ciprusi , állampolgárságok" aránya. Végezetül érdemes megjegyezni, hogy törökökön kívül természetesen egyéb külföldi állampolgárságúak is tartózkodnak életvitelszerűen az északi országrészben. A 2011-es népszámlálási adatok alapján 15 215 fő érkezett Törökországtól eltérő államokból, elsősorban az Egyesült Királyságból és Bulgáriából, a felsőoktatásban tanulók esetében pedig számottevő arányban afrikai országokból (Devplan 2020). Etnográfia A demográfiai jellemzők természetesen számottevően befolyásolták a ciprusi konfliktust, és nemcsak a helyi ellentétek kialakulásában játszottak szerepet, de Görögország és Törökország involválódását is legitimizálták. A két ország hagyományosan a Cipruson élő görögök és törökök érdekeire hivatkozva avatkozik be a sziget belügyeibe, a stratégiai vagy biztonsági megfontolások hangoztatása helyett szerepvállalásukat a nyilvánosság előtt általában a ciprusi stestvérek" védelmével magyarázzák. Amellett, hogy a beavatkozások motivációja általában politikai alapú, fontos rámutatni, hogy a görög és török retorika etnográfiai tényeken is alapul. Bár ezek az etnográfiai jellemzők sokszor túlzottan egyoldalúan csak a , görögségre" vagy , törökségre" koncentrálnak - és kifelejtik a legalább ennyire fontos , ciprióta" jelleget -, ugyanakkor jelzik, hogy mindkét ciprusi etnikum elengedhetetlennek tartja az anyaországgal való politikai, gazdasági és kulturális kapcsolattartást és azonosulást. Ez utóbbi rendkívül fontos, hiszen a multikulturális múltból és történelmi tapasztalatból következően Cipruson nem a vallási, nyelvi vagy kulturális különbségek okoztak feszültségeket, hanem az, hogy Görögország és Törökország a szigetre exportálták vitáikat. Ez a külső ellentét könnyen táptalajt talált a görög és török identitással is rendelkező cipriótákban és - brit közreműködéssel - felnagyította az etnográfia különbségeket.
