Page 78 [78]
OCR
76 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői üzemek valamelyikébe kerülhet (Kacziba 2021). Utóbbi már egy jóval realistább elképzelés, ugyanakkor továbbra sem talál megoldást a ciprusi kitermelést ellehetetlenítő török magatartásra. Noha a 2022. februárjától alakuló új biztonsági és energetikai környezetben a görög ciprióták lehetőséget látnak (Tugwell & Georgiou 2022), Törökország számottevő geopolitikai súlya, illetve a törökizraeli kapcsolatok javuló tendenciája továbbra sem kedvez a ciprusi földgáz kitermelésének és európai értékesítésének. A viták technikai részleteinek középpontjában ismételten a tengerfelületekhez kapcsolódó területi viták állnak. A konfliktus a 2010-es évek elején került napirendre, amikor a Ciprus környéki kizárólagos gazdasági övezetek egyes részeit mind a görög ciprióták, mind a török ciprióták, mind pedig a törökök saját felségterületüknek nyilvánították. A vitát a nemzetközi jog szabályozásai figyelembevételével sem sikerült megoldani: a UNCLOS IIP: nevű releváns tengerjogi egyezmények ugyanis a tengerparti sávtól számított 200 tengeri mérföldben határozták meg a kizárólagos gazdasági övezet határát, azaz a kontinentális talapzatban rejlő természeti kincsek kizárólagos kiaknázási zónáját (Kariotis 2007). Hasonlóan az Égei-tengerhez, a szabályozás a Törökország és Ciprus közötti tengerfelületeken sem érvényesülhet, hiszen a sziget és a török szárazföld közötti 80-100 km-es távolság nem teszi lehetővé a partmenti államok 200-200 tengeri mérföldre vonatkozó területi igényeinek maximális kielégítését. A probléma megoldására alkalmazott középvonal, azaz a két partmenti állam között meghúzott felezővonal elviekben megoldaná a vitát, Törökország és a Ciprusi Köztársaság azonban eltérő álláspontot alakított ki a felezési pontok hataráinak kérdésében is. A török álláspont szerint a középvonalat szemközti kontinentális talapzatok között lehet kijelölni, azaz szigetek nem rendelkezhetnek kizárólagos gazdasági övezetekkel, csak parti vizekkel (Siousiouras g Chrysochou 2014). Az UNCLOS szabályozása ezzel ellentétben a Ciprusi Köztársaság álláspontját támasztja alá, az egyezmény 121. cikke ugyanis kimondja, hogy szigetek - az emberi megtelepedésre vagy gazdasági élet fenntartására alkalmatlan zátonyok kivételével - kiindulópontként szolgálhatnak a parti vizek és kizárólagos gazdasági övezetek határainak kijelölésekor. Noha a vita kapcsán a nemzetközi szabályozás egyértelműen a ciprusi felet támogatja, a tényleges rendezést ugyanakkor ellehetetleníti, hogy Törökország az UNCLOS egyezményeket nem írta alá, így annak betartására sem kötelezhető. Az eltérő álláspontok következménye egy számottevő tengerjogi konfliktus, amely jelen# United Nations Convention on the Law ofthe Sea - Az Egyesült Nemzetek tengerjogi egyezménye, elérhető: https://eur-lex.europa.eu/HU/legal-content/summary/united-nations-convention-on-the-law-of-the-sea.html, utolsó hozzáférés: 2022. december 20.
