Oldal 75 [75]
OCR
A KONFLIKTUS GEOSTRATEGIAI ÖSSZETEVŐI: TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK 73 pedig az EU-val történő egyeztetések eredménytelensége után Oroszország biztosította (Botos 2013). Az északi országrész hasonló energetikai adottságokkal rendelkezik, nagyfokú izoláltságának köszönhetően azonban komolyabb strukturális kihívásokkal küzd. 2019-ben az északi országrész aramellatasanak 98%-ät olajipari termékek átalakításából nyerték, a fennmaradó 296-ot egyéb fosszilis energiahordozók biztosították, a megújulók közül a napenergia rendelkezett kimutatható, nagyjából o,1190-os részesedéssel (Kassem et al. 2020). Az elektromos áram előállításához szükséges üzemanyagot ebben az esetben is importból fedezik, a legfontosabb - de nem az egyetlen -— forrás Törökország, amely így az energetika terén is számottevő szerepet játszik. Bár az északi országrészben az olajimport csupán a GDP 2,3%-at emészti fel (2018), ugyanakkor az előző 15 évben a fogyasztás évi átlagosan 5,6%-kal nôvekedett, igy az energiamix átalakítása nélkül a továbbiakban nagyobb megterhelést jelenthet az igények kielégítése (Uo.). Jelenleg az elektromos áram előállításában három jelentősebb erőmű vesz részt, ezek közül a Teknecik a fogyasztäs 56,2%-ät, a Kalecik 43,3%át, míg a Serhatköyben talälhatö napelempark 0,11%-ät biztositja (Ozerdem & Biricik 2011). A déli országrészhez hasonlóan itt is szükség lesz a szekunder energiaforrásokat biztosító üzemek számának növelésére és diverzifikálására, amelynek fenntartható módja a megújulókban rejlő lehetőségek kiaknázása lenne. Noha Észak-Cipruson is elkezdődtek a napenergiával és szélenergiával kapcsolatos tervezési munkálatok, Törökország regionális stratégiái és geopolitikai ambíciói akadályozhatják a hazai tulajdonban lévő megújulók elterjedését. Ahogy az édesvíz esetében, úgy az elektromosáram esetében is felmerült egy Törökországot és Észak-Ciprust összekötő tengeralatti vezeték kiépítésének lehetősége, a megvalósításról a két fél 2016-ban írt alá megállapodást (Tiryakioslu 2016). Az ellátás diverzifikációjával kapcsolatban szintén lehetőség a görög és török ciprióták közötti együttműködés kialakítása, amelyre egyébként az előző évtizedekben már volt precedens (Kacziba 2011). A sziget energetikai jellegzetességeit látva érthető, hogy az előző évtizedben előtérbe került az alternatív energiaforrások iránti kereslet. A megújulók alkalmazása a következő évtizedekben prognosztizálhatóan terjedni fog, a déli országrész 2030-ra az energiaigény legalább 2290-át ezekből a forrásokból kívánja biztosítani (Spasié 2020). A fennmaradó igények kielégítésében a hagyományos olajalapú energiatermelés mellett hangsúlyos szerepet játszhat a földgáz, amelyet az előző években nagy mennyiségben tártak fel a Ciprus környéki tengerfenékben. A 2000-es évek közepe óta tartó feltárások először 2011-ben vezettek eredményre, amikor a ciprusi szárazföldtől délre — Limasszol
